KEPESITA

   Az út első évéről a beszámolót itt találjátok.

   Még egy év eltelt.

   Családom, barátaim, ismerősök és ismeretlenek, kanapészörfösök, autósok és teherautósok – köszönet a támogatásért! Hála Nektek, az expedició első évét egy második követhette újabb helyszinekkel, tapasztalatokkal, kapcsolatokkal.

   A második év -az utolsó hónapot leszámitva- szintén Ázsiáról szólt. Egy nemvárt -ám utólag nagy hálával emlegetett- kinai vizumhosszabbitási kudarc útvonalváltoztatásra -Dél-Koreába-kényszeritett. Koreában szerelmes lettem -s e szál a hónapok során többször visszahúzott Ázsia ezen kicsiny országába. Távol-Kelet után Dél-Kelet-Ázsia következett, míg végül -egy hónappal ezelőtt- elbúcsúztam -mégha nem is végleg- a földrésztől és Indonéziából átrepültem Ausztráliába.

   Mikor ezt az összefoglalót irom, egy huszonhét éves pickup -mely nem akar beindulni- hátuljában ülök. Egy kamionos pihenőhelytől párszáz méternyire a bozótosban, egy nyugat-ausztrál kisváros, Karratha közelében. Vörös föld, fűcsomók, kis bokrok, néhány fa, madarak, kenguruk. Munkakeresésben vagyok, hogy újratöltve a pénztárcát folytathassam az utat.

Összefoglaló a Kepesita expedició második évérõl:

   Megtett távolság: ca. 20000 km (első év: ca. 18000 km)

   Fuvarok száma:   ca. 200           (első év: ca. 250)

   Útvonal:   Dél-Korea – Japán – Oroszország – Dél-Korea – Kina – Vietnám – Kambodzsa  – Thaiföld – Malájzia – Dél-Korea – Malájzia – Indonézia – Ausztrália

     (első év: Magyarország – Szerbia – Montenegró – Albánia – Görögország – Törökország – Sziria  – Libanon – Sziria – Törökország – Irán – Pakisztán – India – Nepál – (Tibet) – Kina)

   A második évben is volt szerencsém útitársakhoz. Japánban Alexszel másztuk meg a Fuji-t, majd koptattuk Tokió utcáit. Vietnámban Marilynnel bejártuk az ország déli részét, Dél-Koreában pedig a virágzó cseresznyefák csábitottak minket stoppolásra. Thaiföldi fuvarokra pedig az iráni Morival együtt vadásztam.

   A magyar National Geographic online magazinjának átalakulását követően a Kepesita Expedició a Nemzeti Geográfiával lépett együttműködésre, melynek köszönhetően a magyar nyelvű útleirások heti sorozat formájában a www.nemzetigeografia.hu -oldalon is olvashatók 2011.március 1. óta.

   A művészet, ill. történetmesélés egy új területére is bemerészkedtünk idén. A fiatal amerikai művész, Matthew P. McMillan keze nyomán az útleirások képregény formájában öltenek testet újat és egyedit hozva ezzel mind az útleirások, mind a képregények világába.

   Külön hálával tartozom Galambos Ágostonnak és Szeginek, akik a magyar blogok angolra való forditásával rendszeres támogatói az expediciónak, s így a képregény születésében is elengedhetetlen segitséget nyújtanak.

   Szintén újdonság a linkekkel gazdagitott útvonal térkép, melynek segitségével könnyebben manőverezhettek a blogok, fotók, videók és utazási tippek között. A sorszámozott helyszinek az új látogatóknak is könnyebbséget jelenthetnek a történet időrendben való olvasásához.

   Tovább gyarapodtak az útleirások, fotóalbumok, ill. most már több ázsiai országhoz kapcsolódóan is találtok utazási-, stoppolási tippeket. Ez utóbbiak fórumként olvashatók, így kommentálhatók, kiegészithetők.

   A filmezés területén messze elmaradtunk az első évhez képest. Ugyan született néhány videóblog/mozgóképes illusztráció és dolgozunk egy újabb promóvideón, mindenesetre van/lesz mit bepótolni... -amint erre a technikai feltételek (leginkább elektromos áram) lehetőséget adnak.

   Előljáróban a harmadik évhez: az első hónapok mindenbizonnyal munkával fognak telni -pénzkeresés, ill. az elmaradt ázsiai blogok megirásával, videók készitésével. Hogy mindezek után merre? -majd kiderül. De valamerre biztos.