Shopping Cart
Your Cart is Empty
Quantity:
Subtotal
Taxes
Shipping
Total
There was an error with PayPalClick here to try again
CelebrateThank you for your business!You should be receiving an order confirmation from Paypal shortly.Exit Shopping Cart

Journal - Napló

139-140.nap Torokország 4.

Posted on December 6, 2009 at 2:20 AM

139.nap


 

   Egy platós szekér és a két lábam segitségével jutottam ki a török határváros, Nusaybin szélére. Két, kamionos fuvart követően már egy, a környező dombokra és szántóföldekre a magasból lenéző városka utcácskáin sétálgattam. A hegy gallérjaként futó utat követve átjutottam a hegy másik oldalára.




   Egy rövid fuvar, egy félreértés az "autóstopp" -mint utazási forma- jelentését illetően, és máris Mardin központjában találtam magam. Hagytam a buszt, és gyalog indultam ki a városból. Egy hosszabb sétát követően már egy teherautó utasaként tekinthettem vissza az éjszakára sárga fénypontokká egyszerüsödő városra.

   A jármű sofőrjével hamar megtaláltuk a közös hangot. Megálltunk vacsorázni a törzshelyén, egy benzinkúton. A két, ott dolgozó srác remek lecsóféleséget készitett. Ezt követően elkisértem a közeli sódertelepre, ahol megpakolták a teherautót. A visszaúton kitett kutas barátainál, ahol egy emeleteságy matraca várt arra, hogy aznap éjjelre felvegye a testem formáját.

       



 

 

140.nap

 

   Két, vizsgára igyekvő katona vitt be Dyarbakerbe. A központban bóklásztam, mikor megszólitott egy fiatal srác, Mehmet. Mellém szegődött, hogy segitsen kijutni a város szélére. Mig ő beszaladt egy boltba, hogy a megfelelő busz után érdeklődjön, rám köszönt egy úr. Ezzel elindult a "lavina".

   Az első akadályt, hogy elmagyarázzam az autóstoppolás -mint módszer- lényegét, kb. félórás küzdelem árán, de sikerrel vettem. Ekkor már öten voltunk. Átvonulva a közeli buszmegállóhoz tovább nőtt azok száma, akik elhatározták, hogy felraknak engem az Erzurumba közlekedő buszra.

   A második akadályt, azaz elmagyarázni, hogy én csak a város széléig szeretnék busszal menni, ugyan egy rajz segitségével szintén leküzdöttem, ám ez nem renditette meg segitőimet az elhatározásukban. Egyikük ismerősével, aki tudott angolul, beszéltem telefonon, ám a stoppolást veszélyesnek, igy elfogadhatatlannak itélték. A buszra 2 órát kellett (volna) várnom. Hazudva, hogy majd visszajövök időre, és megköszönve, de elutasitva egyikük idegenvezetői ajánlkozását a fennmaradó időre, Mehmettel elmenekültünk. Mondta, hogy elkisér, ki a városból.




   Órákon át gyalogoltunk. Át a belvároson, egy zöldséges bazáron, nagy épitkezéseken. Kiérve a város szélére, fáradtan, de jókedvűen rogytunk le egy bolt előtt egy hűsitő italra. Mehmet mondta, hogy egy közeli faluban lakik, aludjak nála és ő holnap elvisz Bingölbe. Telefonált, és egy barátja kivitt minket autóval a kis faluba.

   A dimbes-dombos kurd táj lenyűgözött. Amerre a szem ellát hatalmas szántóföldek hömpölyögnek bő termést igérően. Vad pásztorkutyák (kangalok) rohannak szabadon fenséges tekintettel vigyázva birodalmukat. Gazdagnak és békésnek tűnik a vidék.




   Mehmet édesanyja a "tehén-rengetegből" kilépve, mosolyogva üdvözölt minket, a kis hármasikrek pedig megszeppenve, messziről követték az új jövevényt.

   Tettünk egy kört a traktorral, majd a disztelen tévészobában letelepedtünk egy teára.




   Már lemenőben volt a Nap, mikor Mehmet jelezte, hogy indulunk, kivisznek a főútra. Nem tudom, mi késztette a "terv" felboritására, de talán csak félreértettük egymást. Mindenesetre félóra múlva ott álltam Dyarbaker határában egy gyéren megvilágitott útszakasz szélén lengetve a szemerkélő esőben.

   Este 7 óra felé odaballagott hozzám egy úr és kérdő arckifejezéssel tudakolta, hogy mit is csinálok ott tulajdonképpen? Egy-két (török) szavas válaszom hallatán tudtomra adta, hogy ilyen későn már hiába számitok fuvarra Bingöl felé, és jobban járok, ha iszom nála egy forró teát.

   Az úttól kb. 10-15 méterre álló, sötétbe burkolózó házhoz mentünk. Beléptünk egy kis, gyéren berendezett szobába. Konvektor, 2 szék és egy asztal valamiféle lábakon. Teát hozott, majd megkérdezte, hogy lekapcsolhatja-e a villanyt? Mint kiderült, Salik a ház mögötti épitkezési terület gépparkjára vigyázott és lekapcsolt lámpával némileg ki lehetett látni az ablakon. Pisztolya hanyagul a nadrágjába volt csúsztatva.

   Néha egy-egy szót váltva, békésen ücsörögtünk a sötétben és szürcsölgettük a teát.




   Az este maradék részére kitalálok valamit.

   ...Salik jelezte, hogy ha fáradt vagyok, dőljek csak le a fal mellé. Este 10-11 körül meg is "ágyaztam" magamnak. Amint elkészült a fekhely egy autó kanyarodott a ház elé és két, 35 év körüli férfi lépett be a szobába. Kettőjük közül a "főnöknek látszó" nagyhangon üdvözölte Salikot, majd két új ülőalkalmatosságot szerezve hallgatag társával együtt letelepedtek az asztal köré.

   A "csendestárs" feltehetően bajban volt, vagy épp komoly döntés előtt állt, mert Salik közel 2 órán keresztül téritgette, próbálta meggyőzni valamiről. A Főnök néha nagyhangon bele-beleszólt vendéglátóm monológjába, kiszaladt pár sörért és sodort egy répa nagyságú füves cigarettát. Társa maga elé meredve hallgatta a prédikációt. Elszivták ketten a "békepipát". Majd még egyet.

   Már későre járt, mire újra ketten maradtunk a szobában. A konvektor előtt ücsörögtünk még egy darabig. Megkérdeztem Saliktól, hogy megnézhetem-e a fegyverét? Mire ő -mintha mi sem lenne természetesebb- kezembe adta a töltött pisztolyt. Mondta, hogy néhány dollárért vette...

   Befészkeltem magam a hálózsákomba, és onnan figyeltem, amint Salik megágyaz magának. A falhoz tolta az egyik széket, az elé az instabil asztalkát, majd egy második szék zárta a sort. Hozott néhány pokrócot, majd  felmászva a rozoga tákolmányra bebugyolálta magát.

   Az éjszaka során óránként jelzett a telefonja, hogy ideje szemlére menni. Egyik alkalommal az ébresztő jelzést hatalmas robaj követte. A "sziluett" nyögve, halkan káromkodva feltápászkodott a földről, újraépitette az ágyat, tett egy gyors kört a környéken, majd ismét álomba szenderült.



 

 


Categories: Magyarul, Törökország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments

0