Journal - Napló

Szános túra 2006.Jan.

Posted on May 16, 2009 at 7:00 AM

Halálom mancsotokba ajánlom

 

   Az aznap reggelre gondolt. Hát igen, kezet kellett volna mosnia előző este, miután

ráömlött a spiritusz, amit főzésnél használtak. Így az étellel abból is jutott a gyomrába.

Mennyivel könnyebben kezdődhetett volna a napja! De így… rohanva húzta fagyott,

elgémberedett testére a ruháit, s szaladt, hogy egy, a tábortól távolabb eső helyen

könnyítsen magán. Már akkor fehérre fagytak az ujjai. Sátortársával mennyit nevettek

ezen azóta, hogy milyen „lelkesen” választotta reggelente a kutyák megetetését, azaz a

sátoron kívül eső teendők elvégzését!

   …vagy a legelső reggel, közvetlenül az indulás előtt, mikor hiába próbálták társával

begyújtani a főzőalkalmatosságukat. Közel egy óra küszködés és káromkodás után derült

csak ki, hogy nem parafin, hanem spiritusz van a flakonban, amely csak a szerkezet

előmelegítésére alkalmas…

   Az orkán erejű szél felkavarta a tó jegéről a havat, így a vezérkutyáit is alig látta. A szánokat egymáshoz kötötték hosszú sort alkotva, máskülönben könnyen elveszíthették volna egymást. De így már a fékezésnél is egymásra voltak utalva. Csak ha a kiáltás szájról-szájra eljutott a vezetőig, akkor tudott megállni a csapat.

   …eszébe jutott a Nap, mely hosszú, sötét, téli hetek után ma először emelkedett a horizont fölé. Sugarai úgy verődtek vissza, törtek meg, hogy a látóhatár másik felén újabb fényes korongot alkossanak, s így együttes erővel elégítsék ki a rájuk éhes szemeket.

 

 

   Rémült „állj!”- kiáltás jutott el a tudatáig, s adta tovább automatikusan. A csapat megállt. A vezető elhaladt mellette, s hátrasietett. Nemsokára tovább indultak. Később, hazaérkezvén tudta csak meg, hogy elvesztettek egy kutyát. Belegabalyodott a kötelekbe, s mire a csapat meg tudott állni –mire az „állj!” eljutott a vezetőig,- már késő volt, s megfulladt.

   …erős szembeszélben mentek. Látta, hogy a kutyái - bár előrefele futnak – mégis mintha hátrafelé haladnának. Nem is értette, hogy maradhatott akkor eddig a szánon. Egy eddig előtte haladó szánt, kutyástul, emberestül visszafújt mellettük a szél, bár a kutyák itt is előrefele szedték a lábukat…

   Egy bukkanó rázta fel hallucinációjából. Hogy fagyott ujjait folyamatosan mozgatni tudja, csak csuklóval tartotta magát, s ezért most majdnem elvesztette a szánt. Össze kellett szednie magát. Tudta, hogy nem engedheti agyát képzelgésekbe menekülni, mert akkor leesik a szánról. S az – bár egy tizenkét emberből álló csapattal volt úton-, végzetes lehet.

   „Ezt akartad?! Hát most megkaptad, nesze!” –ordította magában kétségbeesést rejtő gunyoros hangnemben. Nevetett volna, de sála állával, szakállával együtt fagyott egy, kőkemény tömbbé, mely -bár ellehetetlenített szinte bármiféle szájmozdulatot,- védelmezte is arcát a jeges széltől.

   Az orkán erejű jeges szél gyakran hátulról támadta őket. Kitartó munkájával véresre

sebezte a kutyák kevésbé védett hátsó felét. A jég a talpukat vágta. Ha a kutyák úgy

döntenek, hogy megállnak és beássák magukat a hóba, kényelmesen átaludhatták volna

a vihart. De nem tették.

 

   Mint később az újságokban olvasták, a brit hadsereg is a közelben volt épp téli

hadgyakorlaton. Segélycsapat mentette ki őket a mínusz ötven-ötvenöt effektív

hőmérsékletű, orkán erejű viharból.

 

 

   Erőtlenséget érzett, talán a fagyhalál csábítását, annak minden szépségével és feloldozásával. Hogy elengedve magát, terhétől megszabadulva, könnyeden huppanjon a jeges hóba – s a többit az immár megbocsátó, kegyes lelke által irányított agyára bízza. Így a meleg otthon, vagy egy forró ölelés boldogságával siklik át a másik világba.

   De mégsem engedte el a szánt. Nem azért, mintha hatalmas élni akarás támadt volna benne. Nem is kétszereződött meg ereje természetet legyőzni akaró, tomboló haragjában. Nem is holmi dicsőségért tartott ki. Nem hozott döntést. A szán maradt alatta, azt pedig a jeges hó tartotta meg...

Categories: Previous trips / Korabbi utak, Magyarul, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

1 Comment

Reply tari ági
6:19 PM on June 24, 2009 
Ó, Péter...miezmiezmiez????fikció?doku?rettenetesenkemény, egyben érzékien finom leírása északnak , de a lélek északjának is...:á.