KEPESITA

596-673.nap

   A repülőtér mellékhelységében átöltöztem, és jägeralsóval felvértezve léptem ki a szabad levegőre. Hónapok fullasztó hősége után minden sejtem élvezettel adta át magát a téli hidegnek.

   Ez öt percig tartott, majd jött a fagyoskodás. Párszáz méterre a repülőtér bejá...

450.nap

   A komp alsó szintjén gyülekeztünk a kiszálláshoz. A lépcső korlátjának támaszkodva ácsorogtam, mikor egy srác hozzámfordult és megkérdezte, hogy magyar vagyok-e? A kikötőváros néhány km-re feküdt csak Samcheoktól, ahol júliusi utam során Ken vendégszeretetét élvezhettem. Azóta is kapcsolatban á...

382-383.nap Pohang

   Rövidebb fuvarokkal haladtam délre a rákhalász városkák mentén. Egy tengerbiológus nem csak egészen Pohangig vitt, de egy gyors ebédre is meghivott. Mig egy helyi inyencséget ropogtattunk, megtudtam, hogy ugyan a családja (felesége és gyermeke) a déli csücsökben, Busanban él, ő északabbra, Gangneungban dolgozik, s csak hétv...

371-380.nap Samcheok

   A Samcheokban tanitó, amerikai származású Kentől kaptam egy visszajelzést, hogy -bár éppen két magyar srác van nála -szivesen lát. Csodálkoztam, hogy nem is emlitette a véletlen egybeesést.

   Elérve a várost kerestem egy telefonfülkét és felhivtam. Mondtam, hogy Péter vagyok Magyarországról. A v...

367-368.nap

   A hatalmas vasdarab egy bő napig szelte a habokat. A legolcsóbb jegyem volt igy egy nagyobb teremben jutott nekem egy kis sarok tatamival. Egyetlen külföldiként róttam a hajó szőnyeges folyosóit. A koreai és kinai utasok estére megszállták a hajó tatján rögtönzött kis grillsarkot és műanyag asztalait, székeit...