Journal - Napló

495-497.nap ?tban Shanghai felé (Kina 5.)

Posted on February 9, 2011 at 10:55 AM

495.nap

 

   Egy hatalmas, a kinai népességet és fejlődést tükröző kikötő helyett egy kis öbölben horgonyzott le a hajó. Lementem a recepcióhoz, hogy kitöltsem a belépéshez szükséges formanyomtatványt, azaz beixeljem, hogy nem csempészek semmit, nem veszélyeztetem a kinai békét s biztonságos mindennapokat.

   Egy tollvonásra sem volt időm. Egy csapat rendőr jelent meg a bejáratban, s tört utat magának a kiszállásra váró kinai és koreai utasok között -egyenesen felém tartottak. Körbevettek, majd egyikük kedvesen megszólitott, s elkérte az útlevelemet. Hosszan lapozgatott a vizumokkal és pecsétekkel teli oldalakon, majd megkértek, hogy fáradjunk együtt a kabinomba. A már útrakész hátizsákom tartalmára voltak kíváncsiak. Közel két órát töltöttem e néhány úriember társaságában. A legutolsó szennyes zoknifecniig mindent átvizsgáltak. Egy úr a netbookomat kapcsolta be, a fotóimat, a pendrive-ok tartalmát -mindent megnézett. Kérdőn pillantott rám a kinai internetes cenzúrát kikerülő proxy programra kattintva. Mondtam, hogy azt még Japánban használtam internetezéshez. Elinditotta, persze hálózat hijján nem működött, így mondhattam, hogy hát igen, csak Japánban működik. A videókamera felvételeibe is belenéztek. Végül jelezték, hogy mindent visszapakolhatok. Utoljára Magyarországon láttam így a cuccaimat az elindulás előtt.

   Ismét útrakészen vártam a kanapén ülve, mikor ketten megjelentek, de ahelyett, hogy utamra engedtek volna, újra a számitógépet kérték. Miközben a fájlaimban kutakodtak, egyikük mondta, hogy az Ázsiai Játékok miatt ez a szigorú ellenőrzés. Akkor eldöntöttem, hogy Guangzhou-t, azaz a Játékoknak otthont adó metropoliszt elkerülöm majd.

   Végül mindent rendben találtak. Átvezettek a még mindig sorban álló utasok tömegén, és soron kívül kaptam pecsétet az útlevelembe. Még a koreai oldalon elvették a zsebkésemet, mondván, hogy a kinai oldalon az információs pultnál majd visszakapom. Senki nem tudott róla semmit.

  



   Úgy tűnt, hogy a világ végén vagyok. Alig néhány épület tűnt csak fel, amint az úton gyalogoltam. Betértem némi ennivalóért egy kis boltba, majd kényelmesen elfogyasztottam az út szélén egy domb tetején. Egy kis teherautó vett fel. Készültem néhány kinai szóval, de mikor a közeli kisváros nevezetességének számitó múzeumnál tett ki, világossá vált, hogy még Shanghai nevét sem sikerült rendesen kiejtenem...

   A kis halászvároskát sziklás dombok övezték. A tengeren óriási flottát alkottak a roskatag, kopottas fahajók. Hosszan gyalogoltam visszafele. Az út szélét is a halászok uralták. Több tizméter hosszú hálóikat az aszfalton kiteritve javitgatták, rendezgették.




   Még nem volt térképem, de néhány rövidebb fuvar után felvett Chen, aki elmagyarázta, hogy merre is járok, ill. hogy merre érdemes mennem, ha Shanghaiba akarok eljutni.

   Chen nyolc év Irország után tért vissza szülőhazájába. Maradt volna ő szívesen, de a szüleitől másfél évet kapott, hogy megnősüljön. Harminc éves volt, akárcsak én. Most egy hajózási társaságnál dolgozik, s reméli, hogy időben párra lel majd. Weihai centrumában rakott ki. Irányba rakott, majd sok szerencsét kivántunk egymásnak.

   A városból kifele menet betértem egy kis étterembe egy remek, hússal diszitett, levesnek hivott tál vizre, majd elérve az autópálya feljárót lengetni kezdtem a sötétben. Két fuvarral még az éjjel eljutottam Qingdao magasságáig. Elkerülve a nagyvárosi bonyodalmakat két autópálya találkozásánál ugrottam ki a sötétbe. Világitás hiján eséllyel okozhattam volna félrerántott kormánnyal induló balesetet, így inkább lemásztam az összekötő út mellé, s néhány bokor védelmében felvertem a sátrat.



 

496.nap


   Végigdideregtem az éjszakát és átfagyva ébredtem. A felkelő Nap visszavitte nulla fok fölé a hőmérsékletet, így az út mellett lengetve hamar felmelegedtem. Egy pickup-os úr vett fel.

   Kb. húsz perc múlva lerobbantunk. Próbálta megszerelni, telefonálgatott, de láthatóan nem sokkal többet értett az autókhoz, mint én. Közben pedig többször jelezte, hogy szálljak buszra, induljak tovább. Elutasitottam, s próbáltam a segitségére lenni, de nem sokat tehettem, s egy idő után már olyan hangsúllyal magyarázott, hogy világossá vált, hogy inkább a terhére vagyok. Elbúcsúztam, s előregyalogoltam néhány métert. Kb. húsz perc múlva -a Shanghai-táblámat látva- meg is állt egy autó. A komoly, láncdohányos üzletember és két hölgy-asszisztense Shanghai mellé mentek. Nemcsak egy egésznapos, több száz km-es fuvart kaptam, de kedvességben, sőt remek élményben is részem lehetett.

   Az akadozó kommunikáció inkább növelte a hangulatot az autóban, s nagyokat nevetve száguldottunk dél felé. Koradélután lekanyarodtunk az autópályáról, s egy, lépten-nyomon rákszobrocskák diszitette városkába hajtottunk. A Kinai Homár Fővárosában jártunk. Egy látszólag éppen akkor nyiló étteremnél álltunk meg. Egy üzleti ebéd részese lehettem.




   Tizen voltunk. Egy nagyobb terembe vezettek. Középen hatalmas, kerek asztal, a közepén forgó üveglap, a teritékkel nedves kendő és nejlonkesztű is járt. Az elkövetkezendő kb. két óra alatt gyakorlatilag leetettek és leitattak.

   Már az első körben megtelt az üveglap. Csirkehús, párolt zöldséges tálak, halászlé, sült hal, mellette tofu, kis rákok, hatalmas, vörös homárok, békahús... és persze az elmaradhatatlan rizslikör, mellyel két-három falatonként koccintottunk. Volt, hogy mindannyian egyszerre ittunk, de mindenki külön-külön is koccintott mindenkivel. Legalább kétszer.

   Én már az első kör után tele voltam. Ám akkor illatos lepények, különböző töltelékkel ellátot nokedli-zsákocskák és újabb zöldséges tálak kerültek az üveglapra, s így a tányérokra is. Homár-városka lévén, abból is újabb adagok jöttek. Majd még több lepény, zöldség és koccintás, koccintás hátán.




   Hol komoly arccal üzletről volt szó, hol nagyokat nevettünk. Két hölgy szolgálta fel a fogásokat, de a rizslikört az idősebb férfiak töltötték. Egy-egy koccintás után mindig azonnal megtelt a kis pohár. Az asszisztens hölgyek vihogva próbálták visszautasitani az újabb rizses áldást -nem sok sikerrel. Kihasználva egy pillanatot felálltam és megköszönve a vendégszeretetüket felemeltem a poharamat. Hirtelen mind felálltak és megköszönték a gesztust. Koccintottunk.

   Még a várost sem hagytuk el, mikor a két hölgy az autóban már a gyümölcsös és sütis zacskóban kotorászott... Azt hiszem, általánosságban elmondható, hogy európai szemmel nézve a kinai nők ujjai igen erőteljesek. Ennek megfelelően a mellettem ülő hölgy úgy hámozott meg egy hatalmas grapefruitot, mintha egy fonnyadt mandarinocska lett volna.

   Aztán mégiscsak leért az ebéd. Néhány perc vezetés után félrehúzódtunk egy pihenő részen és fél órára mindannyiunkat elnyomott az álom.

   Késő este, Shanghaitól kb. ötven km-re álltak meg egy luxushotel előtt. Megköszönve a felejthetetlen fuvart elbúcsúztam és néhány utcával arrébb találtam is egy olcsó, fűtetlen szobát. Az ebéd óta nem ettem, s így is tértem nyugovóra -még mindig tele hassal.

 

497.nap


   Reggel visszamentem a luxushotelhez és szereztem egy kártyát egy térképként használható kis útmutatóval a hátulján. Néhány óra gyaloglás és egy rövidebb fuvar után -mellyel a pár száz méterrel előrébb lévő buszmegállóban landoltam- beigazolódni látszott, amitől „tartottam”: a Shanghai-körüli félsziget már gyakorlatilag be van lakva, összenőtt városok uralják. Elbuszoztam a legközelebbi metrómegállóhoz és elzötyögtem a kanapészörfös Jinhui útmutatásait követve Shanghai déli felébe.

   Este találkoztunk és egy lakótelepi lakáshoz taxiztunk. Jinhui megmutatott néhány dolgot a város térképén, elmagyarázta a buszjáratokat, majd sietve elköszönt. Másnap korán reggel repült Pekingbe a munkája révén. Az egész lakás a rendelkezésemre állt... Későre járt, így befészkeltem magam az egyik hálószobába és a hatalmas ágyon hamar elnyomott az álom. 

 


Categories: Magyarul, Kina , by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments