Journal - Napló

450-494.nap Korea 4.

Posted on February 3, 2011 at 7:00 AM

450.nap


 

   A komp alsó szintjén gyülekeztünk a kiszálláshoz. A lépcső korlátjának támaszkodva ácsorogtam, mikor egy srác hozzámfordult és megkérdezte, hogy magyar vagyok-e? A kikötőváros néhány km-re feküdt csak Samcheoktól, ahol júliusi utam során Ken vendégszeretetét élvezhettem. Azóta is kapcsolatban álltunk, s már alig vártam, hogy újból találkozhassunk. Mint kiderült, Marko, az olasz srác, aki megszólitott is másodmagával Kenhez igyekezett. Hallották, hogy én is jövök, s hogy nagy eséllyel egyazon kompon Oroszországból lépünk majd koreai földre. Marko és társa, Christian, Olaszországból indultak hosszú útra, motorral. Körülbelül egy időben, de nem együtt. Csak később, Iránban találkoztak, s onnan együtt folytatták útjukat Kinát megkerülve -szinte lehetetlen Kinába vezetésre feljogositó engedélyt szerezni- át a közép-ázsiai, volt szovjet utódállamokon, ill. Oroszországon keresztül.




   Szárazföldre lépve elbúcsúztunk. Ők a motorjaikra vártak, én pedig kigyalogoltam a főútra lengetni. Hamarosan felvett egy hölgy, s egészen házig vitt. Jóleső érzéssel léptem be a már ismert falak közé. Ken még dolgozott, mikor kopogtattak. A dél-afrikai Ryan állt előttem mosolyfakasztóan fáradt arccal. A fővárosból egy hatalmas buliból érkezett kialvatlanul, s ugrott be a kulcsaiért.

   Néhány óra múlva Kent ölelhettem magamhoz, s estére az olasz srácok is megérkeztek. A helyi kultúra egyik meghatározó -és a májamhoz oly közel álló-, rizsből készült italával, makeolival ünnepeltünk aznap este.


 

451.nap Samcheok


 

   Mig Ken dolgozni volt, mi hárman a blogjainkkal, fotóinkkal foglalatoskodtunk, s az elmúlt hónapkról faggattuk egymást. Mikor egy könnyed előrehajlás során a pólóm végigszakadt a hátamon, úgy döntöttem, ideje szert tennem néhány új, alapvető dologra. Vásárlást célzó sétám nem járt kirobbanó sikerrel, de azért nem tértem haza üres kézzel. Aznap Ryannel kiegészitve csapatunkat hajnalba menően folyt a beszélgetés és nevetés.




 

452-491.nap


 

   Délelőtt 10-kor már a főúton lengettem. A félsziget, azaz az ország másik felébe igyekeztem. Két percet sem kellett várnom, s megállt egy autó. Két fiatalember társaságában, száritott polipot rágcsálva bambultam az esőfelhők koronázta, sűrű erdő boritotta hegyeket. A főváros közelében -ahonnan én délnek fordultam-, egy remek ebéddel búcsúztattak.

   Pillanatokon belül kaptam újabb fuvart dél felé, s a harmadik autóval pedig el is értem Daejeon városát. Az idősebb úr csak azért nem vitt házhoz, mert nem tudtam a pontos cimet. Ám néhány perces sétával megtaláltam a keresett épületet.


   Marilynnel augusztusban ismertük meg egymást Busan városában. Ezúttal, második koreai utam során viszont már nem a szerencse hozott össze bennünket... Közel hat hetet töltöttünk együtt Daejeonban. Boldog voltam.




 

   Ismét találkozhattam Andyvel és Sarahval is, ill. megismerhettem Marilyn tanár kollégáit, barátait is -a kanadai Nicolet, a zimbabwei Lisát és az amerikai házaspárt, Annat és Justint, akikkel rendszeresen jóhangulatú és gasztronómiai inyencségekkel kényeztető estékre gyültünk össze. Résztvettem életem első Halloween buliján, Andyt elkisérhettem falat mászni és egy óvodai kirándulásra is, ahova mint angol tanár vitte a gyerekeket, Marilyn bevitt iskolájuk egy előadására, Justinnal megmásztuk a közeli hegyeket, s még Ken is ellátogatott egy hétvégére. A látszólag morcos, udvariatlan, pókerarcú sarki boltos bácsi pedig idővel már köszönt is.












 

492-493.nap


 

   Bár egy rövidebb buszút és némi gyaloglás után még mindig nem értem el a városhatárt, stoppolni kezdtem. Egy házaspár egy apró autóval egészen a Szöul-közeli Suwonba vitt. Délután a várfalon és környékén sétálgattam, este pedig találkoztam Tannerrel, akit szintén a nyári útam során ismertem meg Busanban. Már akkor is órákat töltöttünk a Távol-Keletről beszélgetve -s ez a Suwonban töltött két napomon sem volt másképp. Egy kis piac közvetlen szomszédságában lakott, melyhez hasonló helyek egy régebbi Korea szellemét fenntartva kis oázisként léteznek a fejlődő, s olykor idegenebb hangulatú nagyvárosi negyedekben.




 

494.nap


 

   Suwon már a főváros-közeli, végeláthatatlan város-tenger részévé vált, igy nem nagyon törtem magam, hogy gyalog hagyjam magam mögött a lakott területet. Szerencsével jártam, s egy idősebb pár társaságában jutottam el Pyeongtaek város kikötőjébe. Kedvességük nem ismert határt, s az órákig tartó araszolásra kényszeritő dugó ellenére is egészen a terminálig vittek.

   A jegyirodánál kiderült, hogy már csak a luxuskabinokba van jegy a Kinába induló kompon. Az üvegfal mögött mosolygó hölgytől kértem, hogy hadd beszéljek a menedzserrel. Nem igazán tudtam még, mit is fogok mondani, de nem is volt szükség rá -a találkozóra nem került sor. A hölgy belebeszélt a mikrofonba, de anélkül, hogy bármilyen választ kapott volna, ill. hogy a menedzser felbukkant volna közölte velem, hogy válthatok jegyet normál, azaz a legalacsonyabb jegy áráért. Egy nagytévés, kétágyas, aranylepedős, fürdőszobás kabinban indultam a kinai partok felé...

   Miután befaltam az utolsó koreai vonaimon vett pékárut kiderült, hogy vacsora is járt a jeggyel. Dupla vacsora, szegényes reggeli.



Categories: Magyarul, Dél-Korea, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments