Journal - Napló

436-439.nap Bikin, Khabarovszk (Oroszország 3.)

Posted on January 8, 2011 at 6:50 PM

436-437.nap Bikin

 

   Serge útbaigazitott, majd "felrakott" egy buszra. A megfelelő csatlakozást némi segitséggel, de megtaláltam... legalábbis a megállót. Hosszan vártam, de nem jött a busz, igy elindultam gyalog. Végül egy rövidebb taxis fuvarral értem el egy stoppolásra már alkalmas helyet. Két fuvarral Bikinben voltam. Mikor a lemenő Nap már kiemelve "kezelte" az őszi vörös és sárga szineket, kiszálltam Bikin pályaudvaránál az idős házaspár kisbuszából. A kanapészörfös Zhenya és barátja, Sasha már ott vártak. Beindult a gépezet.




   Egy telefon, s Zhenya ismerőse már ki is segitett minket egy fuvarral. Egy kis lakásban landoltunk, ahol újabb három, helyi fiatalt ismerhettem meg. Tatyó le, gyors fürdés. Mire elkészültem, a vodkás poharak már koccintásra és üritésre készen vártak a konyhaasztalon egy nagy adag, forró leves társaságában. S ez csak a bevezető volt.

   Egy nagyobb kerthelységgel biró, kebabos helyre mentünk. Pillanatokon belül már vagy tizen voltunk. Az azerbajdzsáni tulaj régi barátként üdvözölt, a remek falatok és a rövidebb-hosszabb italok ingyen lepték el hatalmas asztalunkat.




   Újabb barát, Duma gitárral -perceken belül mind együtt énekeltünk. Ezt követően elgyalogoltunk a pályaudvarra, ahol Duma szüleit búcsúztattuk az éjjel közepén. Akkor sem, később se igazán voltam tudatában a "mikor, miért, hogyan"-nak, de időm sem volt gondolkozni rajta. Zajlottak az események. Valahogy szert tettem a hátizsákomra, melyet követően Sasha lakásában landoltunk. A kis konyhában újabb vodkás üvegek kerültek elő.




   Újabb telefon, Zhenya eltünt pár perce, majd negyedmagával tért vissza. Immáron hatan voltunk a kis konyhában. Mi hárman és három fiatal lány. Nagyon fiatal. Velünk ittak, majd a hajnali széllel eltűntek. Mint megtudtam, mulatni jöttek be Bikinbe egy közeli faluból, ám hazamenni már nem tudtak. Falujuk katonai terület, őrzött, s igencsak zárt közösség, ahol a lányok többnyire be kell hogy érjék a katonák társaságával... Másnap is láttam őket -nyoma sem volt a temérdek alkoholnak rajtuk.

   Reggel elkisértem Zhenyát egy szomszédos falu iskolájába, ahol angolt tanitott. Bár a környék egyik legnagyobb iskolájáról volt szó, mindössze 130 diák járt oda. Az osztályok kislétszámúak, ám ahogy elnéztem az órán szotyizgató diákokat, a tanároknak igy sem volt könnyű dolga.




   Délután visszastoppoltunk Bikinbe. Zhenyával elsétáltunk a világháborús emlékműhöz, majd a helyi múzeumba is betértünk. A kis, családias atmoszférájú épület falai a helyi vadvilág kitömött képviselőit, kézműves alkotásokat, sőt még gyermekrajzokat is rejtettek.

   Este egy jó fürdő után Zhenya mondta, hogy térjünk be a közeli boltba. Már sötét volt, mikor kiléptünk Sasha lakásának ajtaján. A főút melletti boltnál ácsorogtunk a sötétben, Zhenya folyamatosan a telefonon lógott. Hamarosan kiderült, miért.




   A sötétből egyszercsak Serge és Zsenya lépett elő és öleltek meg. Szóhoz se jutottam. Elstoppoltak Bikinbe, hogy találkozhassunk. Egy olyan gesztussal ajándékoztak meg, mely elnémitott néhány percre...

   Mindannyian átmentünk a kebabos helyre, melyet már elleptek a helyi mulatozók. Ettünk, ittunk, táncoltunk -olyan örömmámorban úsztam, melyről nehezemre esne "nagy szavak" nélkül irni. Zhenya leállittatta a zenét és mikrofonon keresztül köszöntött a rengeteg ember előtt. De nem sztárpozicióba helyeztek -emberi gesztusokkal üdvözöltek, kényeztettek.

   Végigtáncoltuk az éjszakát, majd Sasha vendégszeretetét élvezve álomba merültünk.



 

438-439.nap vissza Khabarovszkba


   Sergék hivtak vissza Khabarovszkba. Beszéltem Zhenyával, s egy közeli viszontlátás igéretével elbúcsúztam.

   Kigyalogoltunk a főútra, s lengetve ballagtunk északnak. A siker érdekében idővel elváltunk. Serge előrement egyedül, mi pedig Zsenyával lassabban követtük. Megebédeltünk egy útszéli büfében, majd a teli has fuvart is "hozott a konyhára". Néhány óra múlva már csak kb. 100 km választott el minket Khabarovszktól. Amint kitettek minket, egy másik autó is megállt mellettünk, s a vigyorgó Serge szállt ki belőle. Újra ő sietett előre, s még látótávolságban volt, mikor félreálltak neki. Beszállt, ám az autó nem mozdult. Rohanni kezdtünk -ránk vártak.




   Egy, Serge által emlegetett, folyóparti összejövetelhez már későn értünk a városba, de fiatalok egy nagyobb csapata egy kávézónál gyülekezett. Zsenya elbúcsúzott tőlünk, mi pedig némi sörrel a kezünkben a kávézó felé indultunk Khabarovszk hatalmas parkjain keresztül. Remek hangulat fogadott. Az elkövetkezendő órákban nem volt olyan pillanat, hogy ne lett volna a kezemben egy pohár, hol ebből, hol abból az irányból, de mindig érkezett egy "koccintásravaló". Valahogy ingyen jutottam be a kávézóban megrendezett, családias hangulatú dj-estre, melyre más városokból is érkeztek zenészek. Egy óra ott, majd ismét kinn, hol a lépcsőn ülve, hol állva, hol a tüzes akrobata-mutatványosokat figyelve teltek az órák. Kedvességgel, érdeklődő kérdésekkel, sőt kisebb ajándékokkal léptek hozzám emberek. Végül az egyik lány lakásában landoltunk vagy nyolcan -ott nyomott el az álom.




   Másnap ismét találkoztam Zsenyával és Sergezsel, majd egy előző este megismert fiatal házaspárral ellátogattunk a közeli arborétumba. Egy erdős részen iszogatva beszélgettünk, majd kimentünk a folyópartra, ahol idővel többen is csatlakoztak hozzánk az előző esti összejövetelről.

   Az este már a Zsenya lakását rejtő, magas lakóépület tetején talált minket. Végül aki ahol tudott elvágódott Zsenya lakásában. Én az ablakba fészkeltem be magam.



Categories: Magyarul, Oroszország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments