Journal - Napló

430-435.nap Khabarovszk (Oroszország 2.)

Posted on November 28, 2010 at 4:05 AM

430-431.nap komp, majd stopp


 

   Nemcsak, hogy én voltam az egyedüli külföldi a kompon, de nagyon úgy tűnt, hogy az egyetlen, akinek csak ülőjegye volt. A többi utas a rozsdásodó vastömeg kabinjaiban volt hivatott tölteni az éjszakát. Na de az még odébb volt. Az asztalok körül kisebb csoportok alakultak ki. Kártya, ital, cigaretta. A jókedv éjfél körül érte el csúcspontját, majd a legtöbben megtértek kabinjaikba. Én tengtem-lengtem, hol itt ültem, hol másutt, hol aludni próbáltam, hol blogot irni. Mikor már csak egy csapat maradt, rám terelődött a figyelem, s odahivtak az asztalukhoz, melyet üres üvegek, csipszes zacskók, s némi vacsora maradványai boritottak. Sörrel kináltak, majd mikor kiderült, hogy ismerem a Dorak nevű, orosz kártyajátékot, játszani kezdtünk (még Svájcban -ahol egy szinházban dolgoztam technikus gyakornokként- tanitott meg egy horvát barátom). Az első kört meglepő módon én nyertem. A többit nem.


 

 

  Néhány kör után mást kezdtek játszani, s elkérve az mp3-lejátszómat egy-egy fülhallgatóval hallgatták a zenét. Én addig egy idősebb társukkal próbáltam kommunikálni, aki egy idő múlva felfedezte az mp3-lejátszót, s elkobozva azt a fiatalabbaktól mámorosan zenehallgatásba fogott. Annyira élvezte, hogy elkérte elalváshoz. Mitöbb, meghivott a kabinjába.  A felesége már aludt. A férj is -csodával határos módon- befészkelte magát a keskeny ágyba, s zenét hallgatva azonnal álomba szenderült. Én egy emeletes ágy alsó szintjén kaptam helyet. Három óra múlva harsány női hang ébresztett. Megérkeztünk Vaninoba.




 

   A kikötő a városon kivülre esett. Mig a többi utas összegyülve a buszra várt, én elindultam gyalog. Egy kis, a tengeröbölbe ömlő folyó torkolatánál vagy huszan horgásztak. A folyó mindkét oldalát elfoglalták, s a szereléket bedobva azon nagyokat rántva húzták ki. Halat nem láttam.

   Besétáltam a városba. Egy könyvesboltos úrnál érdeklődtem internet után, ám ő meggyőződve tagadta, hogy lenne ilyen a városban. Végül a postán találtam, s igy jutottam egy khabarovszki kanapészörfös srác telefonszámához.




 

   Felmásztam az öböl fölé tornyosuló dombra és hosszasan sétáltam a villaszerű házak és a nyirfák szinessé öregedett levelei között. Leereszkedve a főúthoz lengetni kezdtem. Egy srác elvitt a város után néhány km-re található elágazáshoz, ahonnan én Khabarovszk felé kezdtem stoppolni. Egy kamion vett fel, és sofőrje -aki látszólag nehezen emésztette meg, hogy nem beszélek oroszul- hosszasan vitt nyugat felé az erdőboritotta tájon. Az aszfaltot idővel kátyús földút váltotta fel, s eltekintve az egy-két helyen útmunkálatokra utaló nyomoktól, ill. néhány, szembejövő autótól nem sok minden utalt emberi jelenlétre. Egy völgyben egy elágazásnál rakott ki.




   Ott álltam a semmi közepén. Körben erdőboritotta hegyek, vad táj. Medvék? Néhány internetes leirás szerint nagyon észnél kell lenni, de találkoztam legyintő hozzáállással is. Hazudnék, ha azt irnám, hogy teljes nyugalommal ácsorogtam ott, s hogy nem reménykedtem az átlagosnál jobban, mikor kb. 10 percenként feltünt egy-egy jármű.

 

   Kb. fél óra múlva egy kamion vett fel. A Belmondót idéző sofőr Khabarovszk városába ment. Többórás zötykölődés után a kátyús útról egy 2-3 ház alkotta telepre kanyarodtunk le. Belmondo ismerte az ott élő és dolgozó három erdei munkást. Ebédidő volt.




   Egy ittas öregúr, egy józan, kemény arcvonásokkal biró, középkorú férfi (feltehetően a "főnök") és egy fiatalabb, részeg társuk. Mindhárman kedvesen fogadtak. Forró levessel kináltak, melyet persze vodkával kellett leöbliteni. Mig ettem, a fiatalabb hangosan, már-már orditva beszélt hozzám. Másik oldalamon az idősebb úr ült, aki csak legyintett, hogy ne figyeljek a srácra, ám ő is folyamatosan magyarázott. Belmondo a "főnökkel" beszélgetett. Mig én ott a keményfiút játszva arctorzulás nélkül dobtam be egy (kis) adag vodkát, ők vizként, bögréből itták. Ezzel már nem versenyezhettem.




   Kopár, sziklás részek, hatalmas erdők, olykor halott fenyvesek között haladtunk nyugatnak. Néhány km-enként olyan hidakon keltünk át a negyventonnással, melyeknek többségére gyalog se merészkedtem volna fel. Kulacsainkat kis, rejtett, talán csak az arra gyakran járó kamionosok által ismert forrásnál töltöttük fel. Késődélután ismét megjelent az aszfalt, s belső szerveink visszatérhettek eredeti helyükre.




   S egyszer csak egy buszmegálló, majd egy gyalogos átkelő bukkant fel, s hamarosan ráfordultunk az északról délre futó főútra. Az Amur-folyó mentén mocsarak, tavak uralta tájon jártunk. A Nap aznapi búcsúja után a vizfelületek sötét ezüstszint öltöttek. Késő este, Khabarovszktól néhány km-re egy kis éjjel-nappali bolt előtt raktak ki. Nemsokára fiatalokkal teli autó állt meg. Fuvar után érdeklődtem a boltba betérő sráctól, s néhány perc múlva már nyolcadmagammal, sörrel a kezemben közeledtem a város felé. A fiatal katonák és barátnőik sikeres pecázásból tartottak hazafelé. Megtudva a kanapészörfös Serge pontos cimét egészen házig vittek.




 

432-435.nap Khabarovszk


 

   A khabarovszki napok -a legjobb értelemben vett- kábulatban teltek.

   Az első napon találkoztunk Barttal és Paullal, bejártuk együtt a várost, a folyópartot, hajóval átmentünk egy közeli szigetre, este pedig találkoztunk a szintén kanapészörfös, a helyi egyetemen tanitó, német lánnyal, Sophival, elfogyasztottunk néhány liter sört a Lenin téren, majd két lengyel barátunkat visszakisértük a szállásukra. Búcsú -ők másnap repülőre szálltak Moszkva felé.




 

   Még a kompról kiszúrtam egy magasabb épületet a város egyik dombján, s megkérdeztem Serget, fel lehet-e jutni oda. Kiderült, hogy egy ismerőse abban az épületben lakik, igy néhány telefon után, még az első nap éjszakáján felkerestük Zsenyát. Ez a fiatal, egyetemista lány egy kis lakásban lakott a város egyik legmagasabb lakóépületében. Épp vizsgára készült, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy feljöjjön velünk az épület tetejére.

   Mivel a lift be volt kamerázva, a hátsó lépcsőfeljárón kapaszkodtunk fel a legfelső emeletre. Átpréselve magunkat egy kis ablakon jutottunk ki a tetőre, ahonnan még néhány tűzlépcsőfok és már elénk is terült az éjszakai város látképe, 360 fokban. Itt vette kezdetét egy hamar szorossá vált barátság hármunk között.

 

   A nappalok kiestek, az éjszakák pedig végtelen hosszú sétákkal teltek a város hatalmas parkjaiban.   Pusztán a tudat, a jelenlétünk, az, hogy együtt voltunk -csak ez számitott.




 

   ...Hatan voltunk, s betértünk egy boltba vacsoráért, melyet a járdán, körben állva fogyasztottunk el. Egyikünk kezében a kenyér -sorban mindenki tört belőle. Másikunk kezében egy zacskós majonéz -mindenki kapott belőle a kenyerére. Egy harmadiknál a kolbász -mindenki harapott belőle. Akár anyák a gyermeküket "etettük" egymást...

   ...A városon kivülre buszoztunk, s felmásztunk egy dombtetőn romosodó téglaépület tetejére, s onnan néztük a naplementét. Sörözgetés, gázpisztolyos lövöldözés. Majd le a folyópartra, ám onnan perceken belül elüldöztek a szúnyogok...




 

   Bolt, sör, park, bolt, sör, park, bolt, kenyér-kolbász-majonéz, sör, park... mig vagy Zsenyánál, vagy Sergenél el nem vágódtunk egy ágyon, matracon vagy a földön. Érdekes volt megfigyelni az alkohol hatását. Volt olyan nappal, melyen még az előző napról visszamaradt alkoholos mámor hátán lebegtem át. Volt olyan nappal, hogy az egész világot üresnek láttam és alig vártam, hogy jöjjön az este. Volt, hogy az az illúzióm támadt, hogy tudom, sőt megértem, hogy az itteniek miért isznak ennyit. Hisz itt nincs semmi. Az alkohol pedig könnyed érzelmi alapokra helyezi a mindennapokat, ahol a semmi nem ürességet jelent, hanem csak a problémák hiányát.

   Persze ez igy nem volt igaz.

   A nálunk már inkább retró-divatként visszatérő elemek itt még "valós idejükben" élnek, látszólag békésen megférve, elvegyülve az újdonságokkal. A szupermarket mellett ott a közért, a hollywoodi filmek mellett a régi rajzfilmek, a DJ-s bulik mellett a kávézós beszélgetések.

   A távol-kelet-orosz világ számomra a jelen és a múlt csodálatos keverékét jelentette... Talán ez volt az, ami igazán elkábitott, s nem az alkohol.

 



Categories: Magyarul, Oroszország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

1 Comment

Reply serge microb
12:47 AM on December 4, 2010 
oeee) i go to google translate=)
Hi Peter)