Journal - Napló

410-421.nap Toki? (Japán 3.)

Posted on October 26, 2010 at 10:10 PM

410-421.nap Tokió


   Alex útjának végső állomásához érkezett. Kb. 13 hónappal ezelőtt másodmagával indult útnak kerékpárral. Társával Bulgáriában elváltak útjaik. Ő még Isztambulig biciklivel tette meg az utat, majd hol stoppolva, hol busszal jutott el Erzurumba, ahol legelőször találkoztunk. Teheránig együtt stoppoltunk, majd ő Dubai felé vette az irányt. Delhiben újra találkoztunk pár napra, majd a nepáli Pokarában, ahonnan Tibeten keresztül egészen Pekingig együtt utaztunk. S most, útjának utolsó napjaiban ismét együtt koptattuk cipőinket.

   Az elmúlt hónapok során fagyoskodtunk a török hegyek között süvitő, téli szélben, együtt rohantunk fulladozva a fáklyákkal tüntető maoistákkal Katmanduban, együtt tekertünk szintetizátorral felszerelt triciklinkkel a Tibeti platón...

   Három napot töltöttünk együtt Tokióban. Hol a várost jártuk, hol a folyóparton egy hid árnyékában heverésztünk az aszfalton... Majd egy hétfő reggelen Alex repülőre ült és visszatért Spanyolországba, hogy ott egyetemi tanulmányait folytassa.

    



   A japán főváros ékes bizonyitéka annak, hogy a forgalom földfelszin alá való költöztetése szükségszerű. Elnézve az állami, ill. magánkézben lévő metrójáratok labirintust idéző térképét a város alatt egy gilisztának sem marad hely, ám a felszin levegős és élhető. Van forgalom az utakon, de egyetlen egyszer sem láttam, hogy a város bármely részén bedugult volna.

   Szálláshelyemül ált. egy tizemeletes épület teteje szolgált. Kilátás a városra, konnektor a falon, s néha még wifi-internetet is el tudtam csipni. Egyetlen egyszer zavartak csak meg. Egy reggelen -akkor még Alexszel voltam- két úr ébresztett, akik a légkondicionálók ventillátorait jöttek szerelni.




   Néhány éjszakát kapszula-hotelben is töltöttem (pl. zuhanyozást kivánó vizumügyek intézése előtt). Egy-egy ilyen kapszula gyakorlatilag egy hatalmas, öntött, műanyag kabin beépitett órával, rádióval, tévével, lámpával, telefonnal. Elhúzva a függönyt teljes elszigeteltséget biztosithat magának az ember, mely blogiráshoz, de -gondolom- tengeralattjárósdis játékhoz is kitűnő feltételeket biztosit.




   ...A Harajuku negyedben az animék és mangák világa köszön vissza a járókelők öltözködésében, sminkjében, frizurájában. A Shinjuku negyed felhőkarcolói próbára teszik a nyakat, a főpályaudvar szomszédságában található üzleti negyed tisztasága és rendezettsége pedig elbizonytalanit, hogy házon belül vagy kivül vagyok-e? Az antikváriumos negyedet bármelyik európai város megirigyelhetné mind a kinálatot, mind a hangulatot tekintve. ...S a főváros bármely részén is járjon az ember, ha zöldre, vagy árnyékra vágyik, csak ránéz a térképre, s biztosan talál egy parkot a közelben.

   Minden más, ami nem fér bele ebbe a rendezett képbe a Manga-kávézók (és hasonló, kabinos-elvonulós szolgáltatást nyújtó társaik) kis, intim szobácskáiba van száműzve.




   Na de ki az, aki élvezi mindezt, ezt a "tökéletes világot"? Úgy tűnt, hogy csak nekem volt időm rá..., hisz a japánok éjjel-nappal keményen dolgoznak, hogy világuk olyan legyen, amilyen. Még azt sem mondhatjuk, hogy majd a következő generáció aratja le a munka gyümölcsét, hisz ők is robotolásra vannak "idomitva"... lévén csak folyamatos áldozatokkal tarható fenn ez a béke, szépség és rend...(?). Mindenesetre köszönöm, metrón elbóbiskolók.




419.nap Orosz vizum

 

   ...Felkerestem az Orosz Nagykövetséget. Belépve a vizumosztály kis várótermébe egy közlemény fogadott, mely szerint magyar (és sok más) állampolgárnak japán tartózkodási engedély (azaz 90 napot meghaladó tartózkodásra feljogositó engedély) nélkül nem utalható ki vizum. Hiába voltam tudatában ezen szabálynak, ilyesfajta szembesülés nem csalt mosolyt az arcomra. A szükséges papirok mellett egy külön levelet is irtam a főkonzulnak cimezve, melyben röviden leirtam, miért nem állt módomban Magyarországon vizumért folyamodni (nem tudhattam, mikor érek Oroszországba), ill. a főkonzul külön engedélyét kértem ügyemben.

   Néhány óra várakozás után odaléptem az ablakhoz. A hölgy átvette a dokumentumokat. A hivatalos formanyomtatványok rendben voltak. Elolvasta a konzulnak szánt levelemet. "Szép irás" -mosolygott, majd az ablak alatti kis rekeszben visszacsúsztatta a papirt. Nyugalmat erőltettem magamra, s mondtam, hogy mi célt szolgál a levél. "Nem szükséges" -mosolygott kitartóan a hölgy, s mondta, hogy már volt példa arra, hogy hasonló esetekben megadták a vizumot. "Hasonló esetek"-, ill. a "volt példa"-kifejezések nem igen nyugtattak meg.




   Elmentem pénzt felvenni, majd visszatértem, hogy befizessem a vizumdijat. Rossz ablakhoz mentem. Egy fiatalember felé jeleztem, hogy a vizumdijat szeretném befizetni... ill., hogy egy levelet is szeretnék mellékelni a főkonzul részére. Figyelmesen elolvasta, majd átküldött a vizumkérő ablakhoz. Előkereste az "aktáimat", csatolta a levelet, majd közölte, hogy nagy valószinüséggel ki fogják tudni állitani nekem a vizumot. Máris más szinben láttam a világot.


   Két nap múlva már útrakészen, nagy hátizsákkal ("akár vizummal, akár anélkül, de elhagyom aznap a fővárost"-szándékkal) jelentem meg a nagykövetségen. Az a hölgy, akit első látogatásom során nem igen zártam a szivembe fogadott. Mosolyogva nyújtotta felém az útlevelemet, s kérte, hogy ellenőrizzem az adatokat a vizumon. Ha nincs az üvegfal, talán megölelem...



Categories: Magyarul, Japán, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments