Journal - Napló

298-309.nap Kathmandu (Nepál 2.)

Posted on May 31, 2010 at 5:40 AM

 

   Hemben egy nyugodt, egyenes embert ismerhettünk meg, akinek életszemlélete megoldás lehetne azok számára, akik munkájuk és magánéletük összeegyeztetésénél nehézségekbe ütköznek. Hem az egyik vezetoje egy ügynökségnek, mely utakat szervez Tibetbe, Bhutánba, Indiába, ill. túrákat Nepál hegyeibe. És vezetoje egy humanitárius, non-profit szervezetnek. (www.sfuonepal.org) . És családapa. És kanapészörfös.

   Egy-egy tea mellett beszélgettünk a készülo maoista sztrájkról és Tibetrol is.

   Tibetbe nincs más legális út, csakis szervezett, idegenvezetos, utazási iroda által kinált programcsomagon keresztül. Mivel egy illegális húzás (pl. meglógok a csoporttól a határátlépés után) nemcsak a tibeti utamat veszélyeztette volna, hanem feltehetoen egész Kinából kitiltottak volna, lemondtam róla.

   Hem egy éjszakára tudott vendégül látni minket, mivel másnaptól egy holland párt várt a kanapéja. Üzleti kapcsolatainak hála, a fováros központi helyén szerzett nekünk olcsó szállást (kb. másfél dollárt fizettünk fejenként egy éjszakára).

 

 

 

300.nap

 

   Reggeltol késodélutánig Kathmandu utcáit jártuk. A maoisták kisebb csoportokban gyülekeztek a város különbözo pontjain. Hol táncoltak, hol énekeltek, hol egy hangszórón át beszélo "vezeto" körül álltak, néha-néha tapssal, hangos szóval kifejezve tetszésüket az elhangzottak után.

   Délután egy nagyobb csoport indult el a központból. Órákig meneteltek hatalmas kört leirva a fovárosban. Élükön egy platós autó ment, melynek hatalmas hangszórója mögött -feltehetoen- "jólbeszélo"-, ill. vezeto beosztású párttagok ültek.

   A többórás városjárás után fáradtan rogytunk le az útpadkára. Többen valamiféle fáklyamenetet emlitettek, mint az aznapi sztrájk lezárásául szolgáló eseményt. Már sötétedett, mire a helyszinre értünk. Mig századmagunkkal együtt egy felüljáró lépcsojén várakoztunk, egy 8 év körüli kisfiú is megjelent. Kezében nejlonzacskó, melybol -feltehetoen bármely papirirószer boltban kapható,- folyékony ragasztót szipuzott. Mégcsak feltünést sem keltett. A keresztezodésben gyülekezo embereket figyelte, bár hogy pontosan mit is látott elhomályosodott szemeivel, azt nem tudom.

   A tér másik felében az emberek lelkes orditozásba kezdtek, mikor néhány kisbusz hátuljából elokerültek a fáklyák. Többszázat, talán többezret is kiosztottak. A bambuszbotok végére csavart rongydarabok hatalmas lánggal égtek. A tuz, a látvány megdöbbento hatással volt az egésznapi gyaloglásban elfáradt emberekre. Orditva, sokan örjöngve-rohanva indultak el az egyik foúton. Égo rongydarabok repkedtek mindenfelé, a füst km-rol km-re elviselhetetlenebb lett. Végig követtük a tuzmenetet, mely -leirva egy nagyobb kört- visszatért a kiindulás helyszinére. A fákyákat egy rakásba gyujtötték, majd az emberek szép lassan szétszéledtek.

 

 

   A sztrájk közel egy hétig tartott. A megmozdulásokat követve -annak mintegy velejárójaként- a várost is keresztül-kasul bejártuk.

   A maoisták szimpatizánsai leginkább a vidék embereibol kerültek ki. Tizezreket hivtak a fovárosba a Május 1.-ei ünnepségre, ill. hogy erejüket demonstrálva a hatalmon lévo Kommunista Pártot lemondásra kényszeritsék. A Kathmandut ellepo, vörös zászlós, -pólós maoisták állitólag kétheti élelemmel érkeztek, ivóvizet a párt által szervezett vizes autók biztositottak. Legtöbben az utcákon aludtak.

   Az egész országban leállt a forgalom. A fovárosban minden bolt bezárt, a hotelajtók zsanérjai is csak néha-néha nyikordultak meg. A szuvenirboltok tarkitotta, szinte éjjel-nappal nagyforgalmú Tamel negyed utcáit lehúzott redonyök szürkitették. Ám az épületek néma csendje nem a fovárosiak szimpátiájának jele volt. Ha bárki kinyitott, a maoisták nemtetszésével kellett számolnia.

   Némi szimpátiát (vagy épp sajnálatot) azért a városlakók (leginkább asszonyok) körében is felfedezhettünk. A nappali forróságban menetelo izzadt testekre olykor enyhito vizsugár érkezett az ablakokból. A tömeg éljenezve fogadta "Anyáik" gondoskodását.

 

 

   A forgalom teljes leálltával a titokban néhány órára mégis kinyitó éttermek alapanyag utánpótlása is fennakadt. A kinálat minimálisra csökkent, s az étel minosége is napról-napra érezhetoen romlott (a gyomrunk jelezte is nemtetszését).

   A város bizonyos pontjain, a fobb keresztezodésekben viszont annál inkább zajlott az élet. Idoröl-idore kisebb csoportok vonultak végig a város különbözo részein. Ilyenkor eloször a kiáltozást lehetett hallani, lelkes menetelésüket, melyet az útjukba eso utcarész redonyeinek lehúzása, gyors elnéptelenedése követett.

   A rendorség és az ENSZ ellenorei szinte minden sarkon jelen voltak. A fovárosban teljes mértékben uralták a helyzetet. Kathmandun kivülrol viszont érkeztek hirek kisebb összecsapásokról.

   A napról-napra fáradó sztrájknak a kegyelemdöfést a fovárosiak békés ellentüntetése adta meg. Végeláthatatlan sorokban vonultak fel a maoista "terrort" megelégelo emberek. Egyetlenegy maoista összejövetelen sem láttam mégcsak közel sem ennyi lelket.

A sztrájknak aznap este vége lett. Bár még voltak kisebb-nagyobb megmozdulások az elkövetkezendo napokban, a megfáradt, a napokat és éjszakákat az utcákon tölto sztrájkolók szép lassan megtértek otthonaikba.

 

 

306-307.nap

 

    Némi körbekérdezés után -hogy merre érdemes gyalog elindulni, ha az ember Kathmandu körül túrázni szeretne- Alexszel felpakoltunk és elindultunk keletnek, ki a városból. Egy parkositott dombot megmászva falusias részen folytattuk az utunkat. A domb-láncolat oldalában futó ösvényeket követve – bár mindvégig szép kilátás nyilt a fovárosra- arra számitottunk, hogy idovel eltunik a völgy a szemünk elol, s mi beleveszhetünk az "érintetlen" természetbe. A láncolat utolsó dombjára érve derült csak ki, hogy egy, a Kathmandu-völgybe mélyen benyúló dombnyelv végén vagyunk, azaz ahelyett, hogy a köröttünk emelkedo hegyek erdejei felé haladtunk volna a város szive felé gyalogoltunk.

    Nem volt mit tenni, visszacaplattunk a dombnyelven, biztosra véve, hogy a másik végébol elérjük a hegyeket. Nos ez sem igy muködött. A láncolat másik vége sem a hegyekbe torkollott, hanem a Kathmandu-völgybe, vagy legalábbis egy sik és lakott területbe. Már késodélután volt, s a hegyek még mindig igen távolinak tuntek. Bár aznap már kétszer bizonyitottuk természetjáró- és tájékozódó tehetségünket, nem adtuk fel, s a völgyben folytattuk az utunkat -immár rálátással a célul kituzött hegy(ek)re. Egy kis, platós teherautónak hála hamar elértük a hegy lábát, ahol betértünk egy teára egy kis boltba. Ömleni kezdett az eso.

 

 

   Hálózsákunk volt, sátrunk nem, igy fedél után kezdtünk érdeklodni. Igy ismertük meg Rupchardot, a 17 éves, nepáli fiút. Egy nemzetközi projekten keresztül egy német házaspár támogatta anyagilag, igy járhatott iskolába. Angolul is beszélt, s felajánlotta, hogy segit nekünk. Mondta, hogy kövessük, s mi igy is tettünk, bár még nem volt világos, hogy hova is tartunk.

   Felfelé gyalogolva a hegyoldalban egy barlangot vettem észre. Csak hogy tisztázzam a helyzetet, odamutattam, hogy nekünk akár egy barlang is megfelel, azaz pusztán fedelet keresünk a fejünk fölé. A válaszból két dolog derült ki. Rupchardéknál fogjuk tölteni az éjszakát, másrészt az emlitett barlangba tigrisek járnak éjjelente, hogy a "dolgukat végezzék".

   A hegymenet pihenoinél a fél falut megismerhettük. A szakadék fölötti vason húzódkodó kissrácok, de még a rizspálinka mámorban úszó apókák is kedvesen köszöntöttek. Rupchard nevetve kérdezte, hogy szerintünk miért van 7 novére?... Édesapja fiúgyermeket akart.

   Már sötétben értük el az épp áramszünet súlytotta, gyenge fényben úszó házat. Belépve az alsó szint egyetlen helységébe olyan melegség csapott meg, melyet gyerekként éreztem hittanórán elképzelve Jézus születésének helyszinét. A jobboldalon a sarokban egy barna tehén állt, s a kérodzés transzától nyugodt szemeit kedvesen pihentette meg rajtunk. Mögötte, a lépcsofeljáró árnyékában 3 kecske feküdt, s halkan ropogtattak. A baloldalon, a helység egyetlen fényforrása alatt az Anyuka és megannyi gyermek sürgött-forgott. Leültünk körbe a földre, s eddigi utunk egyik legizletesebb vacsoráját élvezhettük. A rizst és fuszeres rávalóit az atmoszférától, a nyelvi információcsere szinte teljes hiánya ellenére is oly' gazdag kommunikációtól elvarázsolva fogyasztottuk kanalat formáló ujjainkkal.

 

 

   Felmentünk az emeletre, s az erkély egyik sarkába fészkelve magunkat hosszan beszélgettünk. Rupchard egyik testvére, egy 5-6 éves kisfiú perceken át érdeklodve simogatta-vizsgálgatta az alkaromat, lévén a nepáliak alkarja szormentes.

   Édesapjukat néhány éve vesztették el. A hadseregben szolgáló, 7 lány- és két fiúgyermeket nemzo férfi öngyilkosságot követett el. Rupchard novérei már szinte kivétel nélkül férjnél voltak, bár az este folyamán oly' sokan voltak jelen, hogy máig sem teljesen világos számomra, kit milyen családi kötelékek fuztek össze, ki lakott ott, s ki jött csak látogatóba.

   A faluból legalább egyórás, kemény hegymenettel lehetett eljutni a házhoz, melyet teraszos földek vettek körül. Az idos Anyuka feltehetoen már nem nagyon hagyta el a házat s környékét, ám az iskolába járó Rupchard és testvérei naponta legalább kétszer megtették ezt a távot. Hogy elérjék az iskolabuszt, reggel 6-kor már talpon voltak. Mosakodás a kinti csapnál, egyenruha, felnott méretu, fényesre bokszolt cipo -gondolom, hogy idovel ne kelljen újat venni.

 

 

   Másnap Rupchard útmutatását követve délutánig gyalogoltunk a hegyoldalban kis falvak és teraszos földek közt kanyargó úton. Végül leereszkedtünk a városba és a sztrájk lefújásával újraéledő kisbuszjáratokat kihasználva visszatértünk a hotelbe.

 

   Évente rengeteg turista keresi fel Nepált, hogy a Himalája hegyóriásait megmászva a természet monumentalitásának hódolva -vagy épp hatalmasságát legyozni akarva- túrázzon. Én ezt a Nepált nem láttam, de néhány emberóriásával találkozhattam.

 

Categories: Magyarul, Nepál, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments