Journal - Napló

258-286.nap Kumbh Mela (+Rishikesh) India 7.

Posted on May 3, 2010 at 9:15 AM

 

   Hamár Delhiben voltam, gondoltam, megszerzem a kinai vizumot. Egy lázzal, étvágytalansággal és súlyvesztéssel járó hetet (gyomorfertőzés) még egy követett, melynek központi helyszine a kinai vizum iroda volt. Találkoztam Alexszel is, aki egy hetekig tartó, egészségileg igen instabil időszakot egy kutyaharapással koronázott meg, igy veszettség elleni oltások sorozatára kényszerült. Vizumának közeledő lejárata nem tette lehetővé, hogy velem tartson India északibb részébe, de megbeszéltük, hogy Nepálban találkozunk, s együtt megyünk majd Tibetbe.


   Indiai tartózkodásom alatt harmadszorra mentem fel az északi Rishikeshbe, mely az egyik legnagyobb indiai meditációs- és jógaközponttá nőtte ki magát. Januárban, a holtszezonban jártam ott először. Másodszorra februárban, a 3hónapos Kumbh Mela egyik fontosabb napjára mentünk fel a Gangeszhez. Akkor a tömeges zarándoklat megkétszerezte a busz menetidejét, lemaradtunk a főbb eseményekről.

   Az első benyomásom az volt, hogy évezredek tudományát raftingolással keverve egy hatalmas kiárusitásról van itt szó spirituális ködbe burkolva. A véleményem azóta részben változott.




   Számos ashram kinál meditációs-, ill. jógakurzusokat, s ezek többnyire ingyenesek. Ám ezek köré hatalmas szolgáltatóipar épült ki. Hotelek, csecsebecsések, taxisok, jövendőmondók, spirituális tanácsadók, raftingolást és hegyi túrákat kináló turista irodák. Megszámlálhatatlan turista és indiai keresi fel évente Rishikesht, hogy jógát tanuljanak, egy-egy meditációs technikát sajátitsanak el, hogy a Himalaya marihuánját szivják.




   Résztvettem a brazil Prem Baba "satsang"-ján, ismét találkoztam Malaikával, akit még Agrában ismertem meg, és más fiatalokkal is a világ különböző részeiről. Ellátogattam a mára a dzsungel "prédájává" vált Beatles Ashramba is, ahol anno a neves együttes tagjai töltötték meditációs elvonulásukat. A Himalaya hegyei rejtette Krishna templomhoz is elzarándokoltam. Ez jópár km-es hegymenettel járt. Izzadva, kifulladva rogytam le egy nagyobb kőre, hogy némi levegőhöz jussak. Két öreganyó -egy-egy "erdővel" a fejükön- vidáman beszélgetve előzött meg...




   Megismertem egy srácot, akinek egy közeli városban volt cukrászdája, de szavai alapján a Kumbh Mela szervezésében is komolyabb szerepet töltött be. Mondta, hogy másnap menjünk együtt, elvezet a fontosabb helyekre, megszállhatok majd a guruk sátrában, bejuttat V.I.P.-s helyekre stb. "Harcra" készen tértem aznap nyugovóra.


 

291-292.nap Kumbh Mela


 

   Másnap átkeltem a folyó másik oldalára, ahol meglepő módon sikerült találnom és lefoglalnom egy riksát, amely elvisz majd minket Haridwarba. Ezt követően órákat vártam, a lefoglalt riksa persze elúszott. Délután volt, de a srác és barátai nem jelentkeztek. Elindultam hát gyalog. Százak, ezrek tartottak ugyanabba az irányba. Néhány km után kaptam egy rövidebb fuvart egy motorostól. Egy kereszteződésnél rakott ki, ahol pedig a semmiből hirtelen felbukkant egy üres terepjáró és fél dollárért egy kerülőúton elvitt a haridwari "darázsfészek" közvetlen közelébe. Az embereket követve egy hidon gyalogoltam. Amerre a szem ellátott óriási sátrak álltak, fedélt biztositva a többmillió zarándoknak. Néhány órás gyaloglás, ill. kérdezősködés után már volt néhány információ a birtokomban, hogy másnap hol és mi fog történni. Azt is a tudtomra hozták, hogy bizonyos részekre a gurukon, szent embereken kivül csak újságirók juthatnak majd be.

   Odaléptem egy rendőrhöz, s mondtam, hogy a nagy káoszban elvesztettem a V.I.P.-belépőmet, s kérdeztem, hogy hol kaphatnék újat. Egy rendőri sátorhoz irányitottak, ahol leiratták velem, hogy mi történt. Végezetül kaptam egy pecsétet a papirra, a rendőrtiszt aláirta, majd a Média Centerhez küldtek. A vágószobák és tárgyalótermek között egy kis irodában leltem meg az illetékes urat, aki figyelmesen elolvasta a papirt, majd közölte, hogy már késő este van, szinte senki nincs bent az irodákban, igy igazolványt nem tud adni nekem. Viszont felirt néhány sort a papirra, pecséttel és aláirással látta el, majd felém nyújtva mondta, hogy ez is segiteni fog.

   "Ezredmagammal" a fő meritkezési helyszin felé vettem az irányt. Már sötét volt, a levegő is lehült, ez mégsem tartotta vissza az embereket, hogy a megtisztulást igérő folyóba lépjenek. Volt, ki erőszakosan nyomulva, volt, ki higgadtabban, de mindenki egytől-egyig abban a biztos hitben/tudatban vetette magát a habokba, hogy az testi-lelki megtisztulást hoz a számukra.




   Éjjel értem vissza a sátorvárosba, ahol több helyen még szinpadi előadások zajlottak. Még nem volt szállásom. Visszatértem a Média Center hatalmas sátrába. Az egyik helységben ültek néhányan. Megszólitva egy hölgyet, mondtam, hogy aznap már nem fogok tudni eljutni a hotelszobámig, s kérdeztem, hogy van-e olyan rész a Centerben, ahol lehet aludni néhány órát. Mint kiderült, az újságiró hölgy és újságiró kollégái "is" hasonló helyzetben voltak, s a szoba néhány kanapéját készültek épp elfoglalni. Leheveredtem az egyik sarokban a szőnyegre, s igen hamar álomba merültem.


 

   Átfagyva ébredtem. A Nap már felkelőben volt, mikor a sátorváros egyik utcájában forró teát "reggeliztem", majd az embereket követve a meritkezés központi helyszine felé indultam. A több irányba futó hidak, felüljárok és az alkalomra kiépitett folyosók mind tele voltak már, sőt mint később megtudtam, ki sem ürültek az éjjel. Mivel a fesztivál fő napján, azaz aznap órákra lezárták  a központi részt, hogy ott csak a szent emberek, guruk és családjak, ill. közvetlen követőik meritkezhessenek, az e körökből kieső milliók az éjszakai órákat is "kénytelenek" voltak igénybe venni.

   A legutóbbi Kumbh Mela-n finoman szólva is elszabadult a pokol. Guruk estek egymásnak, emberek embereket tapostak halálra. Ezúttal a rendőrség és a hadsereg is nagy erőkkel volt jelen, komoly fegyelmet tartva a város minden sarkán. Ordibálás helyett sippal a szájukban terelgették az embereket.

   Besodródtam a központi kis szigetre, melynek közepén állt a "média-torony" kamerásokkal, fotósokkal tele. Az általam birtokolt "papir" arra nem volt elég, hogy oda feljussak, ám a későbbiekben be kellett látnom, hogy ezzel megmenekültem attól, hogy egy, a dokumentálás szempontjából (is) igen kedvezőtlen helyre legyek bezárva a nap hátralevő részében.




   1-2 órányi fotózás és videózás után elhagytam a szigetet és beszereztem némi harapnivalót. Leültem egy árokpartra, hogy szusszanjak egyet. Egy lány lépett hozzám, tüzet kért, majd letelepedett mellém. Az angol származású Lara már évek óta a szivéhez oly' közelálló Itáliában tanul fotózást, s a záróvizsgájához anyagot vadászni jött a Kumbh Mela-ra. Előző nap reggelétől egyfolytában talpon volt, bágyadtan szivta a cigarettát mellettem. Közeledett a nap fénypontjának számitó guruk meritkezési ideje. Egyre több részt zártak le a katonák. Felirtuk Lara nevét "a papirra" remélve, hogy megnyilik majd néhány kapu előttünk. Az elkövetkezendő órákban voltak olyan helyzetek, mikor segitett "a papir", s volt, hogy nem. Összesitve az alkalmakat szinte tökéletesen kalauzolt minket.




   Csatlakozva a tömeghez tettünk még egy kört a szigeten, majd egy árnyékos részen leheveredtünk egy órácskára, s vártuk a guruk, s követőik felbukkanását. Lara azonnal álomba merült, s kb. félóra múlva némileg frissebben ébredt. "A papirnak" hála összebarátkoztunk a közelben őrködő katonákkal, s kedves, szikh parancsnokukkal. Mikor az első "baba" és követői feltűntek remek rálátásunk nyilt az eseményre, mitöbb a kordonokat pillanatra szétnyitva előttünk a folyó felé igyekvők sűrűjébe vethettük magunkat. A kis szigetet addigra teljesen kiüritették, de a guruk a folyó másik oldalán meritkeztek. A szigeten rendőrök sora állt, ill. a média-toronyba zárt, a posztjukkal feltehetően nem éppen elégedett tévések. Mi közelről dokumentálhattuk a guruk megtisztulását, némelyikük testének behamuzását, hol a fanatizmus, hol a nyugodt koncentráció jelenlétét. Bár ahol mi álltunk, a fotózás és videózás nem volt megengedett, a rendőröknek jobb dolguk is akadt annál, minthogy minket hajkurásszanak.

   Tettünk még 1-2 ilyen kört, majd a V.I.P.-résztől elbúcsúzva a folyó "átlagemberek" által birtokolt részébe látogattunk el. Itt lehetett csak látni, milyen sokan zarándokoltak el a hindu világból a Kumbh Mela-ra. Ameddig a szem ellátott emberek lepték el a partot és a folyó külső néhány méterét.

   Még jópár km gyaloglás és egy riksafuvar várt ránk, mielőtt -elbúcsúzva egymástól- ki-ki beszédülhetett az ágyába.




 

   Kétszer indultam el Rishikeshből Nepál felé. Először a térképre hagyatkozva északnak vettem az irányt. Gyaloglás, majd egy teherautós fuvar után kiderült, hogy a térkép által jelzett út a valóságban máshol fut. Követve egy teherautós sofőr, néhány árus és rendőr útbaigazitását visszastoppoltam Rishikeshbe, átkeltem a folyó egyik hidján, ahol kiderült, hogy onnan csak napi egy busz (az is a reggeli órákban), ill. taxik közlekednek kelet felé, ám azok sem a kivánt útvonalon. Aznapra feladtam.

   Visszatérve korábbi szállásomra megismertem a holland származású Bent. Egy tea mellett megosztotta velem jövőképét. Mesélt nekem a világot uraló, főbb maffiákról, hogy -nemzetközi kapcsolatainak hála- miként került egy indiai guru szolgálatába, akivel "elérték", hogy béke legyen Nepálban (ezt a blogot Kathmanduban irom, ahol épp többnapos demonstrációt tartanak a maoisták a kommunista vezetés ellen). 5 évet élt "babaként", családjával szinte teljesen megszakadt a kapcsolata, és a vállalkozása is elúszott. 2012-re és más, természeti katasztrófákra vonatkozó jövendölései megnemértésre, folyamatos elutasitásra itélték, ezért úgy döntött, visszatér hazájába, s kivár. Addig is... papirra veti gondolatait.

   Másnap délnek indultam, s Haridwarnál fordultam keletnek. Rövid fuvarokkal haladtam a rizs- és cukornádföldek között, s a második napon el is értem a nyugat-nepáli határt.



 

 

Categories: Magyarul, India , by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments