Journal - Napló

246-254.nap Agra (India 5.)

Posted on April 16, 2010 at 8:55 AM

    A szerencse mellém szegődött és viszonylag könnyen kijutottam a fővárosból. Kisebb fuvarokkal haladtam dél felé. Bár már egy másik államban jártam, úgy tűnt, sosem ér véget a lakóházak és árusok sora. Végül egy, néhány fadarabbal megerősitett, rozsdás teherautó-fülkéből pillanthattam meg az első, mezőgazdaságra utaló jeleket. Agrától kb. 40 km-re állt meg a teherautó, melynek sofőrje kitartóan segitett a további fuvarszerzésben. Estére értem Agrába, kivettem egy 5dolláros szobát, majd csatlakoztam egy kis, kanapészörfös találkozóhoz.




   Két amerikai, dobos srác, egy spanyol fotós, Lusy és az indiai Rajat. A dobosok még aznap éjjel továbbutaztak, de Rajattal és Lusyvel még többször volt szerencsém találkozni az elkövetkezendő napokban. Másnap átköltöztem a Taj Mahal-közeli kis tér azon szállójába, ahol Lusy is lakott. Aznap zárva volt a "szerelem márványpalotája", igy a várost jártam, ill. Lusyvel lesétáltunk a folyópartra, ahonnan gyönyörű rálátás nyilt a Taj-ra.

   Majd' mindennap órákat ücsörögtünk, ücsörögtem szállásunk lapos tetején az éttermi részben. Rajat katonai múltja mára kiölte a félelmet az egykori mesterlövész szemeiből. Esténként egy-egy sör mellett mesélt a tegnap, a ma és a holnap Rajatjáról. Lusy országhatárokat, mint hidakat bemutató fotós projektje gyönyörűen rimelt e spanyol fotós nőben egyszerre meglévő érzékenységére és a dokumentációhoz elengedhetetlen, stabil, fotós kézre.




   Az alattunk lévő kis téren -India kicsinyitett másaként, megtartva főbb jellemzőit, karaktereit az országot néhány négyzetméteresre "összezsugoritva"- állandóan zajlott az élet.

   A kis téren 5-6 szűk utcácska találkozik. Középen kis elkeritett részen motorok, biciklik parkolnak, körülöttük riksák. Néha egy-egy tehén is odatéved, s kényelmes nemtörődömséggel ledobva magát kérődzik. Körbe-körbe kis boltok, hotelek érik egymást. Muszlim leplek, hindu "harmadik szem"-pöttyök, vörösre sült turista-nyakak cikáznak állandó jelleggel a biciklisek, motorosok, riksák, szekerek, sőt nagyobb járművek között. Kóbor kutyák, egy-egy majom, tehenek, néha tevék, szamarak is felbukkannak. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne vonult volna át egy esküvői menet is a téren. A szüleit épp helyettesitő 10-12 éves gyermek korát meghazudtoló keménységgel, "nagyfőnökként" árulja a boltocska termékeit betanult angol "reklámszövegekkel".

   A kis hotelből csak a tulaj gyermekei járnak iskolába. A "menedzser" két kisfia hétvégét nem ismerve rohangál az éttermi rész és a konyha között, szobát ad ki, takarit, pénztároskodik -mindezt jó angoltudással és fáradhatatlan kedvességgel. Irni-olvasni viszont nem tudnak.




   A tetőéttermi idill legnagyobb ellenségei az időről időre febukkanó majmok. Térhóditásaink, erdőirtásaink eredményeképpen már a majmok sem (csak) a fákról esznek, hanem bejárva a városokba -a gyűjtögető életmódot lopó életmóddá fejlesztve- kutakodnak minden olyan után, mely ehetőnek néz ki, szines, édes vagy csak... fontos a helyszinen kevésbbé otthonosan mozgó turistának.


   3 oldal maradt csak a könyvből, amit olvastam, de félretettem, hogy elfogyasszam az ebédemet. Néhány perc múlva teli hassal, elégedetten dőltem hátra a székben, mikor fejvakaró rokonom felbukkant a semmiből és az asztalomra ugrott. Rámordultam, mire harcias vicsoritás volt a válasz.

   Mig farkasszemet néztünk, két dolog futott át az agyamon. Az igen valószinű, hogy egy ilyen harcból gyűztesen kerülnék ki..., de milyen áron? Hisz már a legkisebb karmolás, harapás után mehetnék veszettség elleni, hetekig tartó kezelésre, és sérülés nélkül nem lehet megúszni egy olyan harcot, amiben az ellenfél sokkal gyorsabb, ráadásul a tér minden irányából képes támadni tarzani képességei lévén. Végül felkaptam egy műanyag széket, s azt pajzsként/támadó ökölként használva asztalom tartalmának védelmére keltem. A kis, vicsorgó tolvaj leugrott az asztalról és a jobb oldalamon elgaloppozott mellettem. Megfutamodása nem volt meggyőző, s utánafordultam, hogy elkerüljek egy esetleges hátbatámadást. Egy pár ült két asztallal arrébb, s láthatóan nem dijazták a harc ekkénti kimenetelét. Igy hát tovább terelgettem ellenfelemet a terasz végébe, ahonnan -balszerencsénkre- nem volt kiút, még tarzani rugókkal sem. A sarokba szoritott állat felugrott a korlátra, majd ismét jobbról kikerülve visszarohant az asztalomhoz. Nem érhettem el, mert kettőnk között állt az összezavart hölgy, ill. ült a párjánál higgadtabbnak tűnő úr.




   Könyvbarát ellenfelem felkapta "John Irvinget", még vetett egy pillantást a terasz másik végéből egy székkel a kezében, ordibálva felé rohanó -ám még elég messze járó- könyvtulajdonosra (azaz rám), majd néhány ugrással fenntermett a magasabban fekvő, szomszédos tetőn. Leült és nekilátott tintafűszeres ebédjének.

   Az eddig csak pajzsként és ökölként használt, multifunkcionális eszközömet odaállitottam a fal mellé, hogy arról kapaszkodjak fel az olvasói részleghez. A falmászásnak vannak olyan pillanatai, mikor az ember mindkét keze foglalt, a lába pedig épp nem ér semmit, azaz az ember húzódzkodik. Gondolom, a "katonai falmászásnál" ezen pillanatok védtelen, azaz sebezhető állapotként vannak emlitve. A szemem már elérte a tető vonalát, megpillanthattam a szőrős könyvmolyt, ám akkor hirtelen feltűnt az erősités, s nem az enyém. Egy másik majom rohant felém vicsorogva.

   Azt hamar beláttam, hogy egyszem fejjel itt nem sokra megyek, igy a megfutamodás mellett döntöttem. Landolásomat próbáltam úgy előadni, mintha kontrollált leugrás "happy end"-je lett volna, de nem valószinű, hogy meggyőztem a közönségemül szolgáló, ifjú párt. Ám ekkor feltűnt kis pincér barátom egy hatalmas farúddal. Ordibált, csapdosott, néhány mozdulattal fenntermett a másik tetőn, felkapta ami a könyvből maradt, majd visszamászott és vigyorogva kezembe nyomta a néhány oldalt. És az utolsó 3 oldal is ott volt köztük!


   Agrai tartózkodásom egyik visszatérő, s némileg sejtelmes figurája egy japán srác volt. Egyik nap Rajattal körbemotoroztunk a városban, s egy idő után feltünt, hogy a srác is szinte ugyanazon az útvonalon mozog, mint mi. Találkoztunk a Baby-Taj-nál, majd egy útkereszteződésben, a folyóparton, végül a város másik felében rejtőző kis étteremben -akkor már nevetve üdvözöltük egymást. S ez igy ment napokon keresztül. Minden napra jutott néhány véletlen találka.




   Bár már a hajnali nyitásnál ott voltam a Taj Mahal keleti kapujánál, már akkor hosszú sor állt. Sebaj. A célegyenesben voltam, hogy megérinthessem a szerelem (és párezer "rabszolga") épitette, fehér márványcsodát. Ha az ember évekig álmodozik valamiről, könnyen csalódik, mikor megvalósitja, ezen esetben megpillant egy épületet, mely addig csak néhány fotó alapján élt a fejében. Na itt erről szó sem volt. Lenyűgözött. Órákig sétáltam körülötte, nem tudva betelni a szépségével.

    A kis és szegényes múzeumi résznél elegyedtem szóba egy dán lánnyal, Malaikával. 11szerre járt Indiában, de csak most látogatott el a Taj Mahalhoz, melyről az járja, hogyha valaki egyszer megcsodálja, többet nem jut el Indiába. Nos Malaika szenvedélyes India-szeretetét látva az ő esetében ezt kétlem. Aznap még hosszan beszélgettünk, s másnap együtt indultunk el a közeli Fatehpur Sikri (a Mogul Birodalom egykori fővárosa) elhagyatott palotájának felkeresésére.




   A szellemváros minden volt, csak kisérteties nem. Rengeteg turista, árus és zarándok keresi fel e lakatlan falakat, épületeket. Csak egy részen kell fizetni, ott viszont borsos árat kérnek a belépőért, melynek kifizetéséről "lemondtunk" a Taj Mahal-jegy után. Elindultunk a városfal mellett, hátha valahol be tudunk mászni, vagy legalább egy pillantást vetni a belső részre. Nem jártunk sikerrel, ám elérve a kijárathoz az őrök egy "nem találtak egy kis, kék táskát?!", ill. az ehhez mellékelt, kétségbeesett arckifejezés hatására beengedtek minket.


   Malaika aznap este vonattal továbbutazott. Én még maradtam egy napot, s csak azután indultam el nyugatnak azzal a céllal, hogy beleszagoljak Rajasthan sivatagos-tevés világába.



Categories: Magyarul, India , by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

2 Comments

Reply Zsófi
7:58 AM on June 2, 2010 
Nagyon jó a kép ahogy a majom bukfencezik a levegőben!
Reply Zsófi
7:59 AM on June 2, 2010 
Akkor is nagyon jó ha faágról csimpaszkodik. :) gratulálok hozzá és köszi