Journal - Napló

Delhi (India 4.)

Posted on April 6, 2010 at 1:15 PM

   Lucky ajtaja mindig nyitva állt, s a legkülönbözőbb emberek léptek időröl-időre be rajta. A nagy ágy sarkában ücsörögve és dolgozva megfigyelője, majd idővel részese lehettem a városi élet egy szeletkéjének.


 

   Különböző leirások Indiáról a szegénységet, az oktatás hiányát és a korrupciót jelölik meg az ország legnagyobb problémáinak. Ám azt is emlitik, hogy India a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa.

   Mindez -hiába az ország fővárosa- Delhiben is tettenérhető. A szakadék a létminimum alatt élők és a felsőbb kasztok között áthidalhatatlannak látszik. Illetve nem vagyok benne biztos, hogy akár a legtöbb, hovatartozását vallási, vagy bármely okból sosem megkérdőjelező ember ezt át szeretné hidalni. A felsőbb rétegeknek ez persze nem is állna igazán érdekében, hisz igy, a dolgozó szegények biztositotta fejlődéssel járó előnyök rajtuk "csapódnak le", ők a haszonélvezői India rohamos fejlődésének. Az oktatás hiánya bizonyos tekintetben erősiti a vallások ősi tradiciókra épülő formájának továbbélését. Igy nincs lázadás, nincs kételkedés.


   Megismertem egy "földbirtokost". A tulajdonába tartozó területen új épületek is álltak (melyeket jó pénzért ad ki felsőbb kasztba tartozóknak), s szegények bérelte negyed is. Új épületek születését látni, ápolt kapcsolatot a felsőbb kesztba tartozokkal, böjtöt lezáró ingyen evés-ivást a szegényebbeknek, ám a  nagy családok lakta, garázsszerü "garzonok" infrastruktúrája nem fejlődik, iskola sem épül. A "jótékony és gondoskodó úr" imázsa ingyen étellel fenn van tartva, ám jövőbenéző lépések a szegények táján nem történnek.




 

   Igen, sok kéregető szervezetten "egy főnöknek" gyűjt -akárcsak sok más országban. Ami viszont kérdéses, hogy ezeknek az embereknek van-e választásuk? Mondhatnak-e "nem"-et a főnöknek? Vagy meg van kötve a kezük, ilyen vagy olyan módon zsarolva, kényszeritve vannak erre az életformára. Sajnos, magával a "főnökkel" nem találkoztam, csak a barájával, akiről "azt kellett tudnom", hogy ismeri a kéregetők futtatóját.

   Sokat adnak a gazdagabbak és turisták által látogatott helyek biztonságára. Bevásárlóközpontokban, turistalátványosságoknál biztonsági őrök, fémdetektorok adják azt a látszatot, hogy a vezetés ura a helyzetnek. Ám mikor a paranoia, ill. a lelkes változtatni akarás rutinba csap át, akkor diszletté válik. Többször, véletlenül a fényképezőgép-táskámban felejtett késsel jutottam át ilyen ellenőrzőpontokon.




   Van rendőri jelenlét a fővárosban, ám a gyorshajtás, az ittas vezetés, s az ezekkel járó balesetek mintha  "nem tartoznának a hatáskörükbe". A korrupció nem titkoltan van jelen. A mindennapok része, a történeteken csak én lepődök meg.

   A különböző drogok is a mindennapok részei, kevésbé titkolva, mint máshol. A gyógyszertárakban "beszerezhető", folyékony ópiumtól kezdve, a Himalája völgyeinek szivható termésén keresztül a papir-irószer boltok ragasztós, nejlonzacskóból szipuzható termékeiig.

   Bár vannak törekvések egy tisztább főváros érdekében, az láthatóan még jó időbe fog telni, mig komoly változást lehet majd tapasztalni. A szegényebb néprétegek nem engedhetnek meg maguknak egy többkilós mosóport, kis, néhánygrammos tasakokban veszik napról-napra, ha épp futja rá. A különböző, főleg sós rágcsák, s csomagolásuk már-már röhejesen eltérő mennyiséget, nagyságot mutat. Bár a burgonyaszirmos zacskókat Európában is csak max. 2/3-ig töltik fel, az itteni viszonyok a szemtelenség csúcsai, oroszlánrészt birtokolva igy a szemét szünet nélküli gyarapodásában.



   

   Találkoztam "nagyágyúkkal", ingatlankirályokkal, politikusokkal közös titkot őrző vállalkozókkal, az indiai divatvilág menő sminkeseivel, nagykövetségen dolgozókkal. Nőkkel, akik a testüket már nem is közvetlenül pénzért, de karrierért adják. Egy férfinek úgy mutattak be, hogy ő az, aki bárhova videózási jogot tud nekem szerezni. Divatbemutató, fogadás egy új, cégek ezreit tömöritő, netes vállalkozás miniszteri "segitséggel" való megalakulásának alkalmából, Delhi egyik leggazdagabb családja fiatalabb férfitagjának esküvőjére egyedüli külföldiként voltam meghivva.

   Ez a világ persze mindenhol jelen van. Ám ennyire leplezetlenül még nem volt alkalmam megtapasztalni, látni.

    Mindezen helyeken, találkozókon engem, a zöldfülűt baráti kezek vezettek. Köszönhetően ennek, s más kapcsolatoknak, amikkel volt szerencsém találkozni, láthattam, hogy még a "legfelsőbb szinten" is vannak önzetlenség, kasztot és anyagi hátteret felülbiráló, baráti gesztusok, erős kötöttségek.


 

   Egy szinházi előadásra voltam hivatalos. Ismertem egy ottdolgozó lányt, akit meg is kértem, hogy segitsen, hogy hadd készithessek néhány felvételt az előadás alatt. Nem állt módjában, én mégis magammal vittem a kamerákat. A biztonságiakon gond nélkül átjutottam, ám a nézőtér alaposan be volt kamerázva. Elszontyolodni nem volt időm. Megjelent a média. Tévék profi kamerásai, fotósok szállták meg a termet. A nyakamba aggatam mindent, amim csak volt, s aminek köze volt fényképezőgéphez, videókamerához, majd az őrök között fontoskodva átlépve a keverőpulthoz mentem, s látványosan elkattintottam néhány fotót az ott sürgölődő szinházi munkásokról. Ezek után már -hogy sokak szemében médiásnak lettem elkönyvelve- szabadon mozoghattam.




 

   Szerelmi házasságról hallani, főleg a nagyvárosokban. Ha falun esik meg, az nemegyszer halállal (családi bosszú;) végződik. Ám a leggyakoribbak még mindig a kaszti hovatartozás és a pénz kivánta egybekelések. Delhi egyik legnagyobb ingatlanos testvérpárjából a fiatalabbik (érdek)esküvőjére hivtak. A bátyját ismertem.

   Egy szerdai napon volt az eljegyzési party, másnap pedig az esküvő. Belépve az eljegyzés helyszinére 2 dolog jutott az eszembe. Ha ők igy ünneplik az eljegyzést, akkor milyen lehet az esküvő? Ill. ha egy gazdag indiai igy ünnepel, akkor hogy ünnepeltek a királyok?

    3 hatalmas rész volt elkeritve, közülük egy fedett sátor volt. Több, mint ezer vendég, felmérhetetlen mennyiségű étel és ital, mindez olyan diszletek között, hogy egy rokokó belső homogén egyszerűségébe fulladt volna a közelében.

    Meglepő módon maga az eljegyzés a menyasszony nélkül zajlott le.

    Egyedüli külföldiként sajnos kitüntetett figyelmet kaptam. Amerre csak jártam, mindenki fotót kért/követelt magáról, barátairól, hiába jeleztem, hogy nem a médiától vagyok. S még többen az asztalukhoz hivtak/rángattak, hogy koccintsak velük. Az ivászat a nem-vegetariánus sátorrészben zajlott. Néhol pisztoly dördült (lelkes maffiózók a levegőbe lövöldöztek nagy vigaságukban). Az este folyamán csak egy baleset történt -egy eltévedt golyó a főszervező családtag lábában állapodott meg.

    Az esküvőre még nagyobb területet "készitettek fel" a család gazdagságát, ill. az esemény fontosságát bizonyitandó. A vőlegény diszes lovaskocsin érkezett, dobosok, táncoló vendégek és emberek cipelte lámpasortól övezve. A menyasszony a kapuban várta párját, majd füstölők, kisebb rituálék közepette bevonultak a "trónra". Onnan fényképezkedni mentek, végül egy boltives csarnokocska alatt az öregektől vezetve újabb rituálék sorával kötötték egyre szorosabbá a kettejük között aznap létrejövő köteléket.

   



    A Holi ünnepét megelőző egyik napon egy kisebb "elő-Holi" rendezvényen vettem részt. A földbirtokos hatalmas sátrat állitott fel egy parkolóban, s néhány zenés előadást követően ételt-italt kinált a vendégeknek. A sátoron kivül sört is osztogattak. 3 barátommal találtunk egy üres, épp ott parkoló riksát, melynek árnyékot kináló teteje alá menekültünk a tűző Nap elöl. Gyerekek járták a parkolót üres üvegekre vadászva. Egy szakadt ruhájú kisfiú odaállt mellém és türelmetlenül szugerálta a sörösüveget a kezemben. Még akadt bőven sör az üvegben, mindenesetre nagyot húztam belőle. Nem üritettem ki, de még a számtól elemelni sem volt időm. A fiú az üveg felé kapott, mely igy nagyot "koccant" a fogzománcomon. Dühösen rászóltam, kiüritettem az üveget, majd odaadtam neki. Hát ki vagyok én, hogy rászólok?!

   Maga a Holi ünnepe életem egyik legemlékezetesebb fesztiválja lett. Egy napra eltűnni látszanak a kasztrendszer követelte különbségek, szinezett vizzel töltött lufik repkednek, teli vödrök ürülnek, mindenki mindenkire mosolyog, az emberek egymást kenik be a szines porokkal, folyadékokkal. Egy szabadtéri rendezvényre mentünk. A riksában ülve csupaszin motorosok húztak el mellettünk, mosolygó "szivárvány-bőrű" gyalogosok ünnepeltek az utcákon.

   Már vagy 200 méterre eltávolodtunk a lakhelyünktől, s már csodálkoztunk, hogy egy lufi se repült felénk. Aztán hirtelen egy kis sikátorból előrohant egy fiú. Én olcsón megúsztam, csak az arcomat, fejemet szinezte be. Ám Lucky -hiába hátrált nevetve- felém hajitotta a mobilját, még épp időben, mielőtt a nagy vödör szines viz telibe kapta.

   Találkoztunk néhány baráttal, s úgy mentünk a szabadtéri mulatságra. A kapuhoz érve én már igen "jól" voltam, hála egy üveg brazil szesznek. A keritésen belül többfajta zene, úszómedence, szabadtéri zuhany, rengeteg, különböző szinekben "pompázó" vidám arc fogadott. Remek hangulat volt, sosem felejtem el.




 

   A Holi napja felnagyitva, de remek példája azon jellegzetességeknek, melyeket látva, megélve az ember beleszeret az indiai kultúrába. Itt nincs olyan, hogy fekete-fehér. A leginkább nők viselte, élénk szinű ruhák állandó ékei az utcáknak. A riksák nyitottsága meglepő közelségből engedi megélni a nagyvárosi forgalom, a nyüzsgés, az éles dudaszók világát. Mecsetek, hindu templomok és szent helyek, a legszegényebbek, az "urak", a kóbor kutyák, az úttest közepén zavartalanul bandukló tehenek, a szemét és a rengeteg turista mind együtt alkotják India szinekben, hitben, arcokban, nélkülözésben és aranyban oly' gazdag világát. Letaglóz és magába szippant.

 

 



Categories: Magyarul, India , by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments