Journal - Napló

190-194.nap Quetta (Pakisztán vonattal)

Posted on February 25, 2010 at 7:40 PM

 

190-191.nap


 

   Délelőtt értük el a határt. Addig négyen utaztunk a vonaton. Egy pakisztáni úr, ill. egy civilruhás, gépfegyveres őr, aki a biztonságunkra ügyelt, és mi ketten. A határ pakisztáni oldalán viszont többen is csatlakoztak "hozzánk", látva a buszok telitettségét.

   Többek között egy idősebb úr Lahoreból, aki egy személybe egyesitette egy hatdanos taek-wondo mester, a pakisztáni nemzeti kick-box csapat első edzője, ill. a wu-shu csapat menedzserének minden szakmai tudását és békéjét. Xavier, a fiatal svájci elektromérnök, aki Indiába tartott, hogy ott önkéntesként segitse egy szervezet beruházását. Eredetileg busszal utazott volna, de a 20 dolláros számla, amit egy mellé kötelezően kirendelt őrért kellett volna fizetnie, megváltoztatta döntését. Illetve még több fegyverviselő, kedvesen mosolygó úr.




  Kopár dombok és hegyek között "suhantunk" kb. 20-30 km/órás átlagsebességgel. A sivatag egyhangúságát a nagy ritkán feltűnő "homok-falvacskák" szines öltözetű lakói törték csak meg, gyakran integetve a csak kéthetente feltűnő postavonat utasainak. Sok ilyen faluban hatalmas kémények törnek a magasba, utalva a helyiek fő jövedelemforrására, a téglaégetésre.

   Éjszakára igencsak lehűlt a levegő, ám a vonat célbaéréséért felelős úr ellátott minket néhány pokróccal még az út elején. Hálánk felé a hőmérséklet csökkenésével arányosan nőtt.

 

    Lépten-nyomon, országról-országra annyi emberséggel találkozik az utazó, hogy egy idő után már az lesz az otthona felé irányuló gondolatainak egyik fő csapása, hogy miként fogja mindezt továbbadni az épp arrajáró vándoroknak, rá- és nemrászorulóknak.




 

192-194.nap Quetta


 

   Irán, majd a hosszú, sivatagi vonatút után egy új világba csöppentünk. S ez nem csk a kulturális különbségekben mutatkozott meg. Az utóbbi évek bombamerényletei kiölték a turizmust Pakisztánból. Bár nem teljesen, mégha erre csak a turisták biztonságát szolgáló szabályzatok utaltak is. Nem szállhattunk meg akárhol, csak az erre külön engedéllyel rendelkező, őrzött (s igy persze drágább) hotelekben. Koradélután vettünk birtokba egy szobát. Szép komótosan, a hosszú vonatúttól fáradtan mndegyikünk lezuhanyozott, igy csak 5 óra körül indultunk el, hogy némi ennivalót szerezzünk a városban. A recepciós megállitott minket. Informálta a rendőrséget, hogy elhagyjuk a hotelt, majd minket is, hogy csak este 6-ig tartózkodhatunk a hotelen kivül. Megköszöntük, hogy csak most szól, majd rohantunk az utcára.

  Mikor az ember közel 30 év után először találkozik a baloldali forgalommal, mindezt egy pakisztáni nagyváros szamár- és lóhúzta szekereivel, cikázó riksákkal és motorosokkal fűszerezett, nagyforgalmú utcáin, ráaadásul még siet is... nos ez komoly kihivásnak tünt. Pénzt is akartunk váltani, ill. kivenni. Végül a hotelben ettünk.




   Másnap Xavier vonatra szállt, mi Joeval úgy döntöttünk, hogy még maradunk egy napot. Joe váltott pénzt, majd helyi öltözékre vadászva jártuk az utcákat. Útkereszteződésekben, de még háztetőkön is homokzsákokból emelt őrállásokban gépfegyveres katonák tartják megfigyelés alatt a város nagy részét.

   Joe hosszabb ruhapróba és alkudozás után végül egy egész ruhakollekcióval lett gazdagabb. Elvegyülési szándékunknak ezzel teljesen befellegzett. Eddig is meg-megszólitottak minket, ám norvég társam helyi viseletbe bújva még nagyobb feltünést keltett. Sikere tagadhatatlan volt.

   Sajnos a pénzváltó is sikert aratott, mégha nem is tartósat. Mikor Joe fizetni akart a ruhákért, komolyabb összeg hiányzott a pénztárcájából. A ruhaárus úrtól hamar megtudtuk, mi történhetett, sőt még azt is, hogy a pénzváltó feltehetően milyen trükkel élt. Tanácsára visszamentünk a váltóba. Joenak még azt sem kellett mondania, hogy "...különben megyünk a rendőrségre". Pusztán megmutatta a "kéztrükköt", mellyel az úr nemrég extra bevételre tett szert, mire azonnal visszakapta a hiányzó összeget. Se tagadás, se bocsánatkérés nem volt. Szótlan "megpróbáltam, rajtakaptál, tessék, itt a pénz". Valahol korrekt.


You need Adobe Flash Player to view this content.

A videó a YouTube-on is megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=ayzO3qQ6p3o


   Megismertünk egy másik urat is, aki, mint kiderült a helyi keresztény kolónia egyik tagja. Némi riksázás után már egy kis templomban élvezhettük a tradicionális dholak- és tabla-dobok fiatal és idősebb mesterének Joe gitárjátékával fűszerezett, spontán koncertjét. Ezt követően teára invitáltak minket, nem más, mint a kis kolónia vallási, ill. a belucsisztáni keresztények politikai vezetőjének házába. Az oktatás hiányát, és az egyre több tekintetben Bush nyomdokaiba lépő Obamát taglaló beszélgetésünknek túl korán vetett végett a "hatórás-szabály".

   

   Másnap reggel két fegyveres rendőr kisért ki minket a pályaudvarra. Egyikük velünk gyalogolt, mig a másik kissé lemaradva, motoron követett minket. Megvárták, mig elfoglaljuk helyeinket a tömött vonaton, majd átadták a stafétabotot a szerelvény fegyveres őreinek.




   Újabb, kb. 27 órás vonatútnak néztünk elébe. A legtöbben már indulás előtt pokrócaikba bújtak és különböző pózokban álomba merültek. A padlót csak néhol lehetett látni a sok csomagtól, a forgalom mégis nagy volt. Rendszeresen őrök ellenőrizték a kocsikat, a megállókban felpattanó árusok bukdácsoltak egyik ajtótól a másikig emelt hangon ki teát, ki meleg ételt, ki ruhát kinálva.

  Joeval felváltva aludtunk, olvastunk. Nem messze tőlünk egy szakácsként dolgozó, kedves úr utazott. Hatalmas adag étellel készült az útra, melyből minket is megkinált.

  Leginkább éjjel, azaz sötétben utaztunk, de 1-2 állomásnál, azért el-elcsiphettünk néhány "életképet". Mozdonycserénél a kábeleket szigszalaggal összekapcsoló vasutasét, saját vonata után szaladó kalauzét, szélesebb, "lakott" alagutakét, a vágányok mellett poggyásznak szánt tüzifák halmaiét, a nyomorban felnövő, önfeledten sárkányt eregető/krikettező gyerekekét, vagy épp a birka- és kecskenyájak között fel-feltűnő, bamba tevéjét...

   

 

 

You need Adobe Flash Player to view this content.

A videó a YouTube-on is megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=BbHttF0SI5M

Categories: Magyarul, Pakisztán, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments