Journal - Napló

185-190.nap Bam (Irán 5.)

Posted on February 16, 2010 at 1:00 PM

185.nap


 

   Egy Sirjanban töltött, virussal küzdős, fetrengős éjszakát követően Bam felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy elstoppolok Bamig, ahol pedig körbekérdezgetek az -állitólag- ott gyülekező, Pakisztán felé igyekvő járműveknél fuvart remélve.

   Hamar eljutottam Kermanig, mely úgymond a kapuja a "hirhedt" Belucsisztánnak. Ez az Irán dél-keleti, ill. Pakisztán dél-nyugati részére kiterjedő, sivatagos terület a drogkereskedelem egyik "fellegvára". Betanitott tevék ártatlanul bandukolva szállitják a drogot egyik országból a másikba, a szunnita közösség autonómiát, ill. a drogkereskedelem bűnével börtönben ülő rokonok szabadon bocsátását követeli. Az iráni vezetés nem igazán ura a helyzetnek. A néhány éve elrabolt, japán turista esete óta a rendőri erők pedig fokozottan ügyelnek, hogy nehogy újabb emberrablás terelje a nemzetközi figyelmet a belügy ezen sötét sarkára. Egy bami úr elmondása szerint a japán fiatalember elrablója családtagjai szabadonbocsátását követelte. 3 hónapig tartotta fogva áldozatát, majd -mivel célját nem érte el- elengedte. A három hónap alatt marihuánás/ópiumos jókedv uralkodott a házban.

   A Naplemente Kerman városának külső részén gyalogoltamban ért. Egy órát állhattam az út szélén, mikor egy rendőrautó állt meg előttem. Kedvesen adták értésemre, hogy a stoppolás itt "nem pálya", majd beültetve az autóba visszavittek a városba (a kormánykereket keskeny, zöld szalag diszitette) és beültettek egy taxiba, mely 4 dollárárt elvitt a kb. 2 órányira lévő Bamba.




 

 

186-187.nap


 

   Bam nem csak történelmi emlékeiről hires. 2003 karácsonyán hatalmas földrengés pusztitotta el a várost 40000 halálos áldozatot követelve. Az elbuldózerezett romok a környező sivatagban négyzetkilométereket boritanak be. Az újjáépités még javában folyik. Új üzletsorok születnek a belvárosban, egy hatalmas mecseten az utolsó simitásokat végzik. Egy-két kivételtől eltekintve inkább csak ideiglenes toldás-foldásokkal találkozik az ember a lakóházaknál. Látszólag csak a bankok épületei vannak teljesen befejezve.

   A közel 2000 éves, a világ egyik legnagyobb homok-erőditménye is megrongálódott/elpusztult a körülötte lévő bazár és családi házak kedves labirintusával együtt. E történelmi helyszin újjáépitésén jelenleg egy német egyetem csoportja dolgozik.



   

   ...AA felriadt a rengésre és kirohant a házból. Amint kiért és megtorpanva visszafordult, a szeme láttára dőlt össze a családi ház. Édesanyját kihúzta a romok közül, ám frissházas nővérét egy lehulló vasgerenda halálra súlytotta. A férjnek a karjába került, de megmentette kisbabájukat...

   ...A katasztrófát követően a teheráni piacot "ellepték" a segélyek. Kinyitva a fővárosban vásárolt zsák rizst a bátyja egy "Bamnak"-cetlit és egy csekket talált benne. A földrengésben otthonukat elvesztőknek szánt sátrak is jópénzért voltak kaphatók...


 

   Hamar kiderült, hogy az év ezen szakában hiába is várnék gyülekező lakóbuszokra. Maradt hát a busz és a vonat a belucsisztáni ill. a pakisztáni részt illetően.

   Az ott töltött néhány napban bármikor is szándékoztam elhagyni a szállásomat, a rendőrségnek tudnia kellett róla. AA gyakran elkisért, vezetett. Megmutatta az Arg-vár romjait, belógtunk az ottani munkálatok területére. Egyik nap, miután egy épülő szálláshelyen lecsiszoltunk néhány ablakot AA elvitt a helyi iskolába asztalteniszezni. Kifogtam a megyei bajnokot ellenfélnek. Vesztettem.

   



188.nap


 

   Ellátogttunk egy közeli kis faluba, melynek 100-200 éves datolyapálmái nyújtanak megélhetést az ott lakóknak. Az első ránézésre létminimumon élő helyiek -mint megtudtam- biztos anyagi háttérrel rendelkeznek, gyermekeiket külföldön tanittatják. A többezer éves kút- és öntözőrendszer fáradhatatlanul itatja a falakkal 10-20-as csoportokra osztott pálmákat. Itt ehettem datolyát  életemben először fáról.




 

 

189-190.nap


 

   A határközeli Zahedán városából kéthetente jár vonat a pakisztáni Quetta városáig. A következő járat épp az iráni vizumom lejárta előtt egy nappal indult. Megbeszéltük Joeval, hogy Bamban csatlakozok hozzá a Zahedánba tartó buszon. Rendőrök adtak ingyen és kötelező fuvart, ill. raktak fel a buszra. Miután megbizonyosodtak, hogy biztonságban elfoglaltam a helyemet Joe mellett, még vetettek egy gyanusitgatásnak vélhető tekintetet az utasokra, majd utamra engedtek.

   Már világosodott, mire Zahedán városába értünk. A nem éppen nagyforgalmú pályaudvar még zárva volt. A nyitásig egy közeli utcai árusnál fagyoskodtunk forró teát szürcsölgetve. Reggel fél 8-kor jutottunk be a vasútállomásra, ám a vonat sipszóját csak késődélután hallhattuk meg. Kb. félórára rá pedig a szerelvény is feltűnt, s mi elfoglalhattuk a helyünket.



Categories: Magyarul, Irán, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments