Journal - Napló

181-183.nap Yazd (Irán 4.)

Posted on February 10, 2010 at 6:40 PM

 

    Még teheráni tartózkodásom alatt kaptam egy üzenetet egy Törökországban megismert barátomtól. Egy norvég srácot látott épp vendégül, aki abból a kisvárosból származott, ahol évekig dolgoztam. Jogeir (innentől Joe) Indiába tartott. Teheránba érve találkoztunk és úgy döntöttünk, hogy Pakisztánon keresztül (ill. Irán egy részén is) együtt fogunk utazni.

   Joe még másodmagával indult el Norvégiából egy öreg Mercedes hátán, melyet -hallva utazós tervükről- egy norvég úr ajánlott fel nekik. Az autó végül Isztambulig birta. Onnan még egy ideig együtt utazott a két barát, majd a kelet-török részen elváltak útjaik. Joe ezután hol stoppal, hol busszal, vonattal, hol gyalog haladt célja felé. Bejárta Irak északi, kurd részét, s onnan jött át Iránba. Megszállott zenészként a gitár és a boliviai charango állandó kisérői. Egy Dél-Amerikában töltött évvel a háta mögött most, 19 évesen úgy döntött, hogy zenei tanulmányait fél évre felfüggeszti és útra kel.




 

   Együtt hagytuk el az iráni fővárost. Elstoppoltunk az egyik legnagyobb siita központnak számitó Qom városába. A karácsonyt egy Kashan városának külterületén nemrég birkatenyésztésbe kezdő fiatal férfi és barátai társaságában töltöttük. Körbeültünk egy vastag lepedőkkel letakart, kisebb faszerkezetet, mely egy kis, elektromos fűtést rejtett magában. Lábainkat a lenyúló takarók alá dugva vérünk remekül elosztotta a hőt. Egy bozótdarab néhány rögtönzött disszel és Joe barátnőjének fotójával adta a karácsonyfát. Zene, ének, tánc és rengeteg nevetés pedig a hangulatot.




 

   Kashan után Joe Esfahan felé, én pedig Yazd felé vettem az irányt.

   Még Teheránban, az Indiai Nagykövetségen találkoztam egy holland fiatalemberrel, aki épp Ausztrália felé tartott feleségével és 3 éves kisgyermekével egy lakóbusz hátán (http://www.pipitravels.com/). Tőle kaptam azt a tippet, hogy az iráni Bam városának egyik szállója mintegy találkozóponttá nőtt ki az utóbbi években azok számára, akik autóval, kisbusszal, lakóbusszal tartanak kelet felé. Bevárva egymást onnan konvojként haladnak át a veszélyesnek tartott dél-kelet-iráni (Belucsisztán) részen, ill. Pakisztánon. Felcsillant a remény, hogy az eredetileg tervezett pakisztáni vonatút helyett, mégiscsak stoppal utazhatnánk át Pakisztánon.

   Joeval megbeszéltük, hogy Bamban találkozunk.




 

181-182.nap


 

   Estére értem Yazdba. A vasútállomás felé vettem az irányt, hogy a másnap, vonattal érkező, teheráni barátommal könnyen megtaláljuk majd egymást. Egy, még nyitvatartó bolt ajtajában álló férfinél érdeklődtem, hogy merre találom az állomást. "Már úgyis zárok, elviszlek."-mondta. Mikor kérdeztem, hogy ismer-e egy olcsóbb hotelt a pályaudvar közelében, M nevetve mondta, hogy "Nem, nem hotel, jössz hozzám. Nem probléma, a feleségem úgyis a fővárosba utazott." Igy alakult, hogy megismerhettem egy zoroasztrista családot.

  Először a szüleihez mentünk el. Kedvesen fogadtak, ott marasztaltak minket vacsorára is. Megmutatták a zoroasztristák egyik gyülekezőhelyét, egy tűztemplomot, ahol a szent tüzet is őrzik. Ennek az ősi perzsa vallásnak mára már nem sok követője maradt a világban. Yazdban külön kis negyedbe tömörültek a követők. Bár ők nyitottak más vallások felé -pl. muszlim-zoroasztrista vegyesházasság nem ellenzett a részükről- az iszlám elzárkózik tőlük.

   M modern lakásában beszélgettünk még sokáig.




 

   Másnap találkoztam Ajoval, aki a hétvégére vőlegényével hazautazott a szüleihez. A szülei felajánlották egy eladásra szánt házukat, hogy ott szálljak meg.

   Belépve a magas fallal elrejtett kis udvarba egy gyönyörű villa ajtaja tárult ki előttem, rengeteg szobával, egész szinskálát felvonultató stukkódiszitéssel a plafonokon -az egész épület üresen. Órákig bolyongtam Yazd e homokszinű negyedében elvarázsolva a falak mögé bújt házacskáktól, melyeket csak egy-egy pillanatra pillanthattam meg az éppen kinyiló ajtóknak köszönhetően. Bár minden nagyon elszigeteltnek tűnik, mégis barátságos légkör lengi be ezeket -az Iránra amúgy jellemző- negyedeket.




 

183.nap


 

    Ajoék vittek be a belvárosba. Sokan voltak az utcákon, és láthatóan a legtöbbjük egy irányba igyekezett. Követve a sodrást egy hatalmas csarnok bejáratáig jutottam. Nem láttam be, s nem tudtam, tolakodásnak veszik-e egy idegen érdeklődését. Akárcsak a teve, elnézve a tű fokát, nekem is kétségeim voltak a be-, ill átjutással kapcsolatban. Ekkor jött R. Megszólitott és beinvitált. Megragadta a karomat és maga után húzott. A hatalmas, sátortetős csarnokban több százan, akár ezren is lehettek. A baloldalon elhelyezkedő férfiak voltak az aktiv résztvevői a -mint megtudtam- gyászszertartásnak. A nők a terem jobb oldaláról, ill. a galériáról követték az éneklést.

   A siita muszlimok minden évben megemlékeznek Huszein imám haláláról, aki a Kr.u. 680-ban zajló csatának hősi halottja. E háború volt az egyik első megnyilvánulása az iszlám siita és szunnita ágai között feszülő, azóta is gyakran vért követelő ellentétnek.




   Teával kináltak, majd mikor megkérdeztem, hogy csinálhatok-e néhány felvételt, R újból megragadta a karomat és behúzott egészen a terem közepéig. Bár mozdulni nem tudtam, mindent jól láthattam. A férfiak egy kis emelvényt álltak körül, melyen az éneket vezető, de olykor egyedül éneklő férfi állt néhány kiemelt tiszteletben álló személlyel együtt. A férfiak a mellüket ritmusra csapkodva énekeltek, olykor extázishoz közeli állapotban, sirva, átélve a gyásszal járó fájdalmat. A szertartás végén R-vel átvonultunk egy magánház udvarára, kinek gazdája aznap reggelire invitálta a gyászolókat. Néhány falatot követően egy újabb csarnokban gyűlt össze a többszáz feketébe öltözött nő és férfi, ahol az éneklés végén a vezető által a magasba emelt Huszein képmása az emberekben katarzist kiváltva mondta ki a végszót a szertartásra.

   Átmentünk egy többszáz éves mecsethez, melynek belsejében csoportokba verődve, forró teát kortyolgatva beszélgettek a férfiak. R többek között a helyiek fehérszakállas, kedves és gyakran viccelődő, nagy tiszteletben álló vezetőjének is bemutatott, majd beálltunk a hosszú sorba, melynek végén meleg étel várt ránk.

   R egyik barátjának otthonában fogyasztottuk el az ebédet, majd elbúcsúzva a családtól R visszavitt a szállásomhoz. Megköszönve kedvességét, támogató vezetését a gyászünnep forgatagában elbúcsúztam tőle. A villától és tulajdonosaitól is elbúcsúztam -még aznap este M és családja várt vendégségbe.



Categories: Magyarul, Irán, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments