Journal - Napló

162-163.nap Irán 3.

Posted on February 1, 2010 at 8:15 AM

 

   A 2009-es iráni, nyári választások előtt milliók lepték az utcákat egy "zöld" jövő biztos tudatában. Ám a kihirdetett eredmény sokakat meglepett. Az addigi vezetés az újraválasztását ünnepelte. Az addigi vezetés, mely kitartóan szembeszáll a világhatalmi törekvésekkel ("demokráciát" igérő, amúgy terület(azaz olaj-)szerzési törekvésekkel), ám az országhatárokon belül középkori módszereket használva, vallási köntösben igyekszik megőrizni hatalmát. A nemkevésbé hataloméhes USA-Izrael-páros az ország belügyeire, ill. -az állitólagos- nukleáris fegyver gyártását célzó projektjeire hivatkozva egyre keményebb, Iránt súlytó szankciókért lobbizik. (ellenfél gyengitése támadás előtt?).

   A választások óta rendszeresen emberek vonulnak az utcákra a nagyobb, iráni városokban választási csalással vádolva az ország vezetőit. A milicista és más, speciális rendfenntartási erők ezt brutális módszerekkel igyekeznek megakadályozni.


   A vezetés által blokkolt, csak szűrőprogramokkal elérhető (ám a nyugat által szabályozott) internetes oldalak váltak a változásra vágyó, aktivan tiltakozó állampolgárok, csoportosulások egyik legfontosabb kommunikációs csatornáivá, ill. hirforrásaivá. A legnagyobb ellenzéki párt szine, a zöld mára túlnőtt a párton és az "ellenállás" szimbóluma lett. Zöld feliratok születnek a telefonfülkéken, nyilvános mosdókban, falakon. Éjjelenként viszont eltünnek. Zöld ruhadarabok, tüntetéseken zöldre festett arcok, zöld szalagok. Zöld, zöld, zöld.




 

   Egy belvárosban megbújó kávézó a törzshelye egy kis baráti körnek, melynek tagjait szerencsém volt megismerni, ill. rajtuk keresztül is újabb barátságokat köthettem. Megmutatták nekem a fővárost, hangulatos parkjait, a volt királyi rezidenciát, az egyetem környékét, a siita-iszlám világ csodálatos alkotásait, az északi hegyeket. Meghivtak az otthonaikba, beavattak a gondolataikba, velük lehettem a mindennapjaikban.

 

   Egy fiatal férfi, Za, akit eltanácsoltak... Egy másik fiatal férfi, Dii, akit letartóztattak... Egy másik fiatal férfi, Per, akit elektrosokkal... Egy lány, Mi, aki a családja... Egy másik lány, Ajo, akinek vőlegénye... A barátnője, Ima, aki elvesztette...

 

   Visszaolvastam, amit a barátaimról irtam. Igy gondolok én rájuk? Ez a néhány mondat az, ami eszembe jut, ha rájuk gondolok? Nem. Hogy ez illik egy olyan blogba, ami Irán jelenével kapcsolatos? Dehát nem politikai blogot irok. Pusztán két napot szeretnék bemutatni a sok közül, melyek nagyon emlékezetesek számomra. Nem merem azt mondani, hogy tudom, mire van szükségük, de egy biztos: nem sajnálatra. Hisz a fentebb emlitettek pusztán kis részei annak a millió történésnek, élménynek, melyek személyiségüket formálta és formálja. (Ekkor töröltem a szöveg nagy részét).

   Rengeteg nevetésben, szellemi kalandban volt részünk együtt a kávézóban ülve, vagy épp a várost járva. Za családjánál hetekig vendégeskedtem, ahol szeretettel fogadtak, családtagként búcsúztattak. Beszélgetéseink, városnéző útjaink Diivel, Zaval, Mivel vagy épp Ajoval, Ima születésnapi bulija, Per szantur-játéka... mind-mind maradandó emlékek.


You need Adobe Flash Player to view this content.


   

 

162-163.nap


 

   Egy rövid kis videót terveztünk összeállitani az iráni szituációról arctalan monológokkal, utcai felvételekkel. Azon gondolkoztam, hogy miként csinálhatnék néhány felvételt a másnapi tüntetésről. Barátaim segitségét kértem.

   ...Egy ilyen videókamerával a kezemben rögtön kiszúrnának a direkt erre vadászó rendőri szemek, arról nem is beszélve, hogy a kinézetem is feltűnő. Elkapnak, a helyi kapcsolataimat felkutatják, kémkedéssel börtönbe zárnak, a kamerákat széttörik stb. Meg nem ölnének, hiszen az nem használna az amúgy is támadásokkal teli nemzetközi politikájuknak, viszont a barátaimat nagyba bajba sodornám.

   Akkor olyan hely után érdeklődtem, ahonnan paparazziként figyelhetném az eseményeket. Végül Ajo felajánlotta a lakótömbje tetejét, ahonnan -ha nagyra duzzad a tüntetés- csinálhatnék néhány felvételt. Nem nagyon tetszett, hiszen ha elkapnak, könnyen eljutnak a lányhoz is... Végül is a fél nap azzal telt, hogy a barátaim megpróbáltak lebeszélni bárminemű akcióról, én viszont makacs módon próbáltam egy olyan megoldást keresni, ami nem veszélyeztet senkit, mégis néhány, jóminőségű felvételt eredményezhetne.




   Már késő este volt, fáradtan hagytuk el a kávézót. Szótlanul gyalogoltunk el a kereszteződésig -azt hiszem, mindenkinek a másnapi demonstráció járt a a fejében. A 3 lányból 2 egy albérletben lakott és meghivtak minket magukhoz. De Za búcsúzkodott. Az egyik lány sirva fakadt. Ez megállitotta a már induló férfit. A másik lánynak is könnybe lábadt a szeme.

   Sután kérdeztem Ajot, hogy mi történik? ...Nem tudták, hogy látják-e még egymást, hiszen a tüntetések rendszeresen áldozatokat követeltek, s nemrég vesztették el egy barátjukat...

   És ezek az iráni fiatalok, a barátaim, órákat töltöttek azzal, hogy engem -egy jött-mentet- lebeszéljenek holmi részvételről. Akkor, ott nagyon elszégyelltem magam.

   Hisz mit akartam én? Komolyan azt hittem, hogy be tudom mutatni azt, amin ők keresztülmennek, amit éreznek úgy, hogy nekem a legkisebb fogalmam, tapasztalatom sincs az életükről? Igen, köztük ülve magával ragadott az elszántságuk, a tetteikbe vetett hitük. Én is "zöld Irán"-t akartam orditani... anélkül, hogy igazán tudtam volna, mit is jelent az, ill. hogy mit is jelent a "nem zöld" Iránban élni. Vagy hősködni akartam? Egy hős, aki hétfőn "szabadságot Iránnak"-ot kiált, kedden pedig továbbutazik... Egy jött-ment, aki gúnyt űz sok iráni meggyőződéséből azzal, hogy úgy tesz és viselkedik, mintha értené a helyzetet.

   Eldöntöttem, hogy a fenekemen maradok. Végül mind az öten felmentünk a két lány albérletébe. Amint megérkeztünk, kiáltást hallottunk kintről. Mindannyian felszaladtunk egy közeli épület tetejére. Az éjszakai fényben sárgálló városban a "zöldek" a másnapi tüntetésre hivó kiáltása hangzott fel -"Allah O Akbar!!!" Majd egy másik irányból is -hamarosan az egész várost betöltötte "Allah hatalmassága". Végül gyanús hangokat hallva az utcáról visszarohantunk a lakásba.

   Hajnalba menően ücsörögtünk a szőnyegen, takarókba burkolózva, zenét hallgatva, halkan beszélgetve. Soha nem felejtem el ezt az éjszakát. Csak halvány elképzeléseim voltak, mik játszódtak le a körülöttem ülőkben. De hálás voltam és vagyok, hogy ott lehettem akkor, velük.




 

   Másnap arra ébredtem, hogy Za öltözködik. Elköszönt és ment az egyetemhez, ahol a civil- és egyenruhás rendfenntartó erők már teljes erővel azon voltak, hogy megakadályozzák a diákok gyülekezését. Nemsokkal ezután Mi is elbúcsúzott és Za után indult.

   Ajoval átmentünk a vőlegényéhez, akit egy korábbi tüntetésen szerzett gerinc- és kartörés marasztalt otthon, és onnan figyeltük a hireket.

  Késődélután jelentkezett Za. Találkoztunk egy csomópontnál. Megtépett dszekivel, fáradtan fogadott. A metrólejárónál megálltunk egy pillanatra, látva a föld alá igyekvő emberek tömegét. Szinte azonnal ránkszólt egy rendőr, aki bármiféle gyülekezést már csirájában el akart fojtani. Felszivódtunk a metróhoz igyekvő emberek között. Találkoztunk Diivel, majd egy félreeső park egyik padján ücsörögve beszélgettünk sokáig.

   Másnap hallottam, hogy Mi már nem jutott el az egyetemhez -mire ő odaért, már nem volt rés a rendőrök között.


 

   Sokan biznak abban, hogy Iránban belügy marad a demokrácia átalakitása, s az úgy tud  megvalósulni, hogy az ország nem válik mindinkább véres csatatérré, sem pedig egy kivülről kiszipolyozott exszuverén állammá. Én is ebben bizom.


You need Adobe Flash Player to view this content.


Categories: Magyarul, Irán, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

4 Comments

Reply Julcsi
2:52 AM on February 2, 2010 
Függetlenül mindentől, szeretnélek már Indiában tudni...
Reply Croky
3:49 AM on February 2, 2010 
ott van már vagy 2 hete
Julcsi says...
Függetlenül mindentől, szeretnélek már Indiában tudni...
Reply Misa
4:53 AM on February 2, 2010 
Üdv,
Nekem van némi problémám a video letöltésével. Konkrétan nem megy... még invesztigálok, de lehet, hogy a hiba nem az én készülékemben van.
Reply Julcsi
5:24 AM on February 2, 2010 
Tényleg... Majdnem három :) Térben és időben orientált vagyok. De legalább utólag megnyugodtam.