KEPESITA

   Azt hittem, hogy Libanon és Sziria után már nem igazán érhet meglepetés a városi közlekedést illetően. Tévedtem. Teheránba érve a túlélés kalkulált esélye az első órákban megközelitette a nullát. Majd a szerencsés átkelésekkel a biztonságérzet is nőtt. A gyalogosátkelőket egy idő után nem nagyon használtam -a fehér csikok inkább utaltak elütött zebrára, mint biztonságos "alagútra" a nagy káoszban. Az úton az autókra figyeltem, a járdán pedig a motorokkal való ütközést igyekeztem elkerülni. Néhány nap után már az ötsávos, középen megtévesztően kettéosztott, nagyforgalmú utak sem jelentettek komolyabb problémát. A fővárosban töltött 4 hetem alatt, sajnos, több balesetet is láttam.

   A tömegközlekedésben utazók is hasonló stilust képviselnek, mint autós társaik. És igen -a be- és kiszállás egyidejű megvalósitása megoldható.

   A buszokon és metrókon is külön rész van fenntartva a nőknek. Férfiak ott nem utazhatnak, a nők viszont használhatják a nagyobb férfi-, ill. igy már koedukált részt. Gyakran előfordul, hogy a nők kényelmesen utaznak, mig a másik részen szorongás van. Ahol a "szardiniában" lyukat látni, ott feltehetően egy-egy nő ül, s a férfiak némi teret hagyva állják csak körül.

   Biciklist nem látni.

   A szennyezett levegő miatt sokan maszkkal járják a várost, mely lakosainak 14 milliós számát napról-napra 20-ra kerekitik a fővárosba vidékről bejáró dolgozók.

   Teherán az észak-iráni hegyekből ereszkedik le dél felé. A hegyekből, ill. az égből jövő csapadékot az utak mentén nyitott vizesárkokban vezetik el, melyeken néhány méterenként apró hidak ivelnek át.

   A tengerszint feletti magassággal -mondhatni- arányosan csökken az életszinvonal is. Mig északon drága lakhelyek csipkézik a hegyoldalt, a déli, sivatagba nyúló részen már gyermekek dolgoznak a téglagyárban.

   ...Barátommal kiléptünk Dél-Tehrán egyik metróállomásának kapuján, hogy csatlakozva néhány ismerőshöz a hétvégét a hegyekben töltsük. Kora este volt, mi az út mellett álltunk. Egy részegen-drogosan énelkő fiatalember ballagott el előttünk az utca szélső sávában. A hátul összekulcsolt kezében egy macheta volt. Rugdalni kezdte a közelünkben álló autót, közben ordibálva magyarázott és hadonászott a "kardjával". Arrébb sétáltunk...

   Ezalatt az egy hónap alatt laktam az északi részen, laktam a délin, vendégeskedtem fiatal párnál, diáknál, nagyobb családnál. Teheránon kivül is találkoztam fiatalokkal, idősebbekkel, családosokkal, egyedülállókkal, vallásosokkal (muszlim, keresztény, zoroasztrista) és ateistákkal is.

   De senkivel nem találkoztam, aki a jelenlegi vezetés hive lett volna.

   Az emberek kettős életet élnek. Az utcán megannyi módon kell mutatniuk vallásosságukat. A nők öltözködése szigorúan szabályozott, elkerülendő a férfi szemek kiváncsiságát. A nem, vagy csak "kevésbé" vallásos nők otthonaikba lépve fellélegezve vetik le a mindent takaró ruhadarabokat és azokat  kényelmes, laza öltözékre cserélik.

   A nyilvános televiziókon az állami adók futnak, mig az otthonokban illegális hirtévékre (pl. BBC) kapcsolnak. A tetőket ellepő műholdvevő antennákat néha megrongálják a kormány emberei, ám ezen kihágásokat feltehetően csak bizonyos esetekben, extra vádként használják fel.

   ...Egy muszlim családnál vendégeskedtem. Az Anya eszményi padlizsánkrémet készitett vacsorára grillezett mentalevéllel. A televiziós hirekben a legutóbbi tüntetésről volt szó. Az Amerikából perzsa nyelven adó hircsatornák az utcára vounuló tiz/százezrekről és a kormány civilruhás milicistáinak brutalitásáról mutatott mobiltelefonos videókat. Az iráni állami adón a tüntetők "vandalizmusa" volt a téma, videón mutatva egy bank rácsának megrongálásat, melyet az ország vallási vezetőinek beszéde követett, melyben megigérték, hogy végeznek az "ellenséggel". Apa és fia a fejét csóválta...

   A nők nem énekelhetnek. Tilos a tánc, a "buli", az alkohol. Ennek megfelelően egy-egy házibulin vad táncban oldódnak fel a mindennapokban elfojtott hormonok és érzelmek.

   ...Születésnapi bulira voltunk hivatalosak Kelet-Teheránban. Belépve a lakásba hangos zene fogadott, a nappali közepén fiúk-lányok vadul-erotikusan, önfeledten táncoltak. Egy pohár alkoholos italt nyomtak a kezembe, majd beszippantott a táncolók csapata. A diszkót üvegezős játék követte, melynek eredményeként fordulónként csókok csattantak, ruhadarabok kerültek le az emberekről vagy csak hatalmas nevetésbe fulladt az adott kör...

   A cenzúrázott könyvkiadás árnyékában illegális irodalom is kapható "bizonyos" helyeken, mely kiadások átkötve rejtőznek az otthonok polcain.

   Mindezen (és még számtalan) korlátozásokat a vezetés a Koránra, az iszlám vallás szabályaira (tévesen?) hivatkozva világi törvényekként alkalmazza. Más vallásra való áttérésért halálbüntetés jár. Aki keresztény vagy zoroasztrista (az ősi, perzsa vallás) -azaz más vallású- családba születik, az megmaradhat a vallása mellett, de a szabályokat neki is be kell tartania (állitólag vannak olyan részei az országnak -a nyugati, kurd rész, ahol szunnita muszlimok élnek, vagy a drogkereskedelméről, és emberrablásairól elhiresült Belucsisztán-, ahol nem sok sikerrel tartatják be a "siita" törvényeket).

   Az a kedves Hezbollah-család, aki vendégüllátott minket Libanonban vajon tudja-e, hogy a pártjukat támogató iráni vezetés miként értelmezi a Koránt?...