Journal - Napló

937-952. nap Melbourne, Glenrowan, Sydney (Ausztralia 6.)

Posted on February 27, 2013 at 10:55 PM

937-946. nap Melbourne

 

   Az első este Melbourne-ben ismét Ildikóék és barátaik társaságában telt. Az éjszakai piac különlegességeiben dézsmáltunk. Krokodil- és emuhússal, ill. egy-egy pohár szemtelenül finom és drága görögdinnye borral a kezünkben lavíroztunk a tumultusban.

   Második koreai utam során Ken vendégeként ismertem meg Marko-t, aki szülőhazájából, Olaszországból tartott motorral Ausztráliába azzal a céllal, hogy megtanuljon didgeridoo-zni. Épp Melbourne-ben dolgozott, mikor újból találkoztunk. Két japán diákkal béreltek egy kis lakást, ahol én is meghúzódhattam pár napra. Náluk mindig nagy élet volt, színes társaság és múlhatatlan nevetés.




   Mikor e sorokat írom, a francia Jeremy már Nyugat-Ázsia útjain lenget. Évekkel ezelőtt indult el otthonról, hogy megkerülje stoppal a Földet. Afrika és az Amerikák után Ausztráliában állt meg dolgozni. Egyidőben voltunk Melbourne-ben, ahol egy délután hosszasan faggatuk egymást az előttünk ill. már mögöttünk álló kontinensek és országaikban szerzett stoppos tapasztalatainkról.




 

947. nap Glenrowan

 

   Némi nehézséggel, de végül csak sikerült kijutnom a nagyvárosból. Hála egy-két segítőkész, rövidebb fuvarnak koradélután már a Sydney felé futó autópálya egyik benzinkútjának kijáratánál lengettem. Az ausztrálok egyik büszkesége, egy Holden (nálunk Opel) lassított le mellettem. Egy negyvenes nő karikás szemeit napszemüveg mögé rejtve, fáradt hangon szólt ki a kormány mögül.

- Van jogsid?

- Hát... volt, de még Indiában elvesztettem.

- Az nem érdekel, hogy nálad van-e, csak az, hogy tudsz-e vezetni?

   Azt még megtudtam, hogy egy súlyosan beteg rokonát látogatta meg Melbourne-ben, az éjjelt átvirrasztotta, most pedig hazafelé sietett a kislányához és a munkája is várta... S már aludt is. Én pedig döngettem a pályán, s reméltem, időben felébred majd, mert fogalmam se volt az úticéljáról.

   Néhány óra múlva, frissebben ébredt. Beszélgettünk, amiből kiderült, hogy a nyugat-ausztrál kecskefarm falait díszítő képek főszereplője, a híres-hírhedt Ned Kelly Glenrowan-ben született, mely városka útba esett Sydney felé. Több se kellett, s nemsokára már e népi hős szülőháza felé lengettem egy mellékúton.




   Ned Kelly... e fiatal ország történelmének meghatározó figurája. Csavargó, bandita, az ellenállás jelképe. Bankrabló, rendőrgyilkos, lótolvaj. Elnyomott, lázadó, hős. Ki-ki milyen névvel illeti, de mégha törvényenkívüli is volt, a nép szeretete a legmagasabb trónok egyikére ültette -s ott ül ma is. Képei, szobrai az ausztrál otthonok büszke lakói.




   Éjjel értem el a már Sydney vonzáskörzetéhez tartozó Liverpool-t. Egy gyorsétterem előtti teraszon ütöttem tanyát. Bár maga az étterem zárva volt, néhányan még dolgoztak. A forró kávé és a hideg ébren tartott, így a Nap első sugarai már a pályaudvaron találtak. A kora reggeli futókkal együtt értem az Operaházhoz. Míg a város ébredezett, én egy padon álomba merültem.




948-952. nap Sydney

 

   Richie-t még Vietnámban ismertem meg. Sydney-be érve nemcsak megszoríthattam ismét a kezét, de vendégül is látott. Születésnapja pont erre az időszakra esett. A tengerparti grillezést elmosta az eső, de több se kellett a csapatnak, s Richie vezényletével a dj-pult mögül olyan marathoni bulit csaptunk a lakásban, hogy nem is értem, miért nem olvashattunk róla a másnapi lapokban.






   Napközben a várost jártam. Gondtalanul, különösebb cél nélkül. Naplemente az Operaháznál, börtönélmény a Harbor-hídon, szieszta a Királyi Botanikus Kert puha fűágyában, kiállítás egy déli-sarki expedícióról... Könnyed és élhető hangulat uralkodott a városon. Vagy csak én éreztem így? Dehát mindegy is.

 

   Utam 952. napján zajlott a Duna.



Categories: Magyarul, Ausztralia, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments