Journal - Napló

929-937.nap Tasmania (Ausztralia 5.)

Posted on February 27, 2013 at 10:35 PM

929-937.nap

 

   Délelőtt landoltam Tasmánia fővárosában, Hobartban. Szereztem egy térképet, melyen a sziget ritkábban lakott keleti részét néztem ki első célpontomul. Néhány rövidebb fuvar után már a dél-keleti eucalyptus erdőkben jártam. Madarak és pillangók társaságában bandukoltam, stoppolgattam északnak a keskeny földutakon. Feltűnt néhány tanya, s hamarosan megpillantottam a tengert, melynek homokos partján el is bóbiskoltam.




   Késődélután ébredtem, fejem felett esőfelhők gyülekeztek. Az úton semmi forgalom. Végül feltűnt egy pickup, s meg is állt. Két kutyával osztozva a nyitott hátulján egészen Spring Beach-ig jutottam, ahol a parton még pont időben találtam egy nyitott kis kunyhót, hogy el ne ázzak. A sátrazás tiltva volt, de fedéllel a fejem felett, egy szűk padon fekve láthatatlanná váltam éjszakára. Kenyerem bepenészedett, így gyomorkorgás lett az aznapi altatódalom.




 

930-931.nap

 

   Másnap egy idős néni elvitt Oxfordig, ahol végre megtömhettem a bendőmet.

   Peter közeli erdejébe tartott, hogy vizet hozzon, ill. hogy kivágjon néhány fát, mert múltkorjában beragadt motorfűrésze ebben megakadályozta. Nemcsak elvitt egy darabon, hanem munkájában is osztozhattam vele. Belebotlottunk a szomszédba, aki épp egy öreg traktorral bajlódott. Az észak-nyugat-tasmán tanyasi múltra visszatekintő, nagyapai korral bíró Peter tarsolyában nemegy trükk leledzett, így a rozsdás vasdarab hamarosan pöfékelve beindult. Egy esővíz táplálta kis tóból feltöltöttük a pickup hátulján utazó tartályt, majd kidöntöttünk néhány fát. Máig visszacseng a szólás, miszerint "paraszt ember nem gyalogol". Azaz ötven métert is traktorral tettünk meg. Elkészülve a dombtetőn végignyúló kis erdőrész aznapra megkívánt teendőivel, Peter meghívott az otthonába. Így jutottam vissza Spring Beach-be, ám most egy szellős kajiba helyett egy attól párszáz méterre található ház lett a szállásom. A tengerbe függőlegesen alázuhanó sziklafal peremétől néhány méternyire álló, kedvességgel és humorral telt falak között két napot töltöttem.




   A ház körül számos teendő akadt. A faültetéstől elkezdve a locsoláson és kerítésépítésen keresztül a vombat-vadászatig mindenből igyekeztem kivenni a részem. Peter hobbijának, a bútorasztaloskodásnak gyönyörűen rendbetartott és szakismerően felszerelt műhelye adott teret. A számomra ismeretlen fafajták illatának keveréke vissza-visszacsábítgatott a melléképületbe. Peter büszkén mutatta fatojás-gyűjteményét, melynek minden egyes darabját különböző fafajtából esztergálta. Sakk-készletek, kisebb bútordarabok várták, hogy befejezzék, ill. új gazdájuk elvigye őket. A házban mindig jókedv uralkodott. Peter és felesége, Valerie sokáig a helyi templomban játszottak, így zongora- és hegedűszó is gazdagította a humorral, történelemmel, borral és finom ételekkel telő órákat.




 

932-935.nap Wineglass Bay

 

   Egy francia pár, Marie és Ben a Freycinet Nemzeti Park felé igyekeztek kisbuszuk hátán. Velük tarthattam én is. A part mentén haladtunk északnak, majd ráfordultunk a keskeny félszigetre. Tűző napon, vízzel bőven felszerelkezve indultunk neki a hegynek. Nagy sziklák és a repedésekben maguknak utat törő bokrok, kisebb fák között vezet fel az ösvény a hegygerincre. Míg a nyugati oldalon vitorláshajók oldalát mossa az öböl vize, a parton pedig kis település bújik meg a hegyekből a tengerig nyúló erdő fái között, addig a félsziget keleti oldala már védett terület, ahol civilizációnak alig van nyoma. Az ég és a tenger kékje egybemosódik a horizonton, s az ember szeme már-már a feje fölé kívánja a szigetek tükörképeit. A hegy lábánál a híres Wineglass-öböl írja le szépséges félkörívét. A fehér homok-csíkot egyik oldalról a kristálytiszta víz mossa, másik oldalán alacsony erdő rejt kis tavakat. A kis öbölbe másnap gyalogoltunk át. Megdobáltattuk magunkat a jéghideg hullámokkal, majd -lévén egyikünk se egy strandon punnyadós (unatkozós) típus- visszatérve az autóhoz folytattuk az utunkat észak-nyugatnak.




   Sheffield festett falai között búcsúztunk el egymástól másnap.

   Mielőtt folytattam volna az utamat nyugatnak, betértem egy Empirium nevű boltba. A használt könyvektől elkezdve a vadászkéseken át a zenei lemezekig -mindent lehetett kapni. Mindent. De nem holmi szedett-vedett bóvli-boltról volt itt szó, hanem egy különleges hangulatú kincsesbányáról, mely kalandot ígér szemnek és kéznek egyaránt. Az őszszakállú boltos szinte láthatatlanul olvadt bele "hippi életművének" kavalkádjába. Készségesen segített a Papillon felkutatásában a könyvespolcokon. Tőle tudtam meg azt is, hogy a nyugatnak menő út le van zárva, s kaptam tippet, hogy merre lengessek.




 

   Egy idős házaspár vitt néhány km-t, a farmjukon hűsítő málnaszörppel kedveskedtek, majd egy gyárépület mellett lengettem jóideig. Máig nem tudom, hogyan, de George mellett ülve az észak-nyugati Burnie városában kötöttem ki. Az út alatt is, majd mikor később meghívott az otthonába és a kert hátuljában a kerítést javítottuk, akkor is nyiltan mesélt életéről, én pedig hálásan hallgattam.




   ...Angliában született. Édesapját elvesztette a háborúban, s három évesen árvaházba került. Felnőttként sokáig rákkal harcolt, felesége pedig súlyos autóbalesetből próbál mind fizikailag, mind szellemileg rehabilitálódni. George végtelen türelemmel és szeretettel reagált le minden már-már "anyósi gonoszságot" idéző, számomra sokszor megmagyarázhatatlan gesztust a felesége részéről. George már 50 éves elmúlt, mikor fény derült múltjának néhány titkára. A családfáját kutatva kiderítette, hogy van egy huga. Felvették a kapcsolatot, s ezek után még többet tudott meg szüleiről. Mikor ő árvaházba került, a huga 6 hetes volt és egy család fogadta örökbe. Anyjuk később újra házasodott. Férje az izraeli Moszad-nak dolgozott, ám a britek lebuktatták. Feleségével együtt Nigériába menekült, ahol gyerekük is született...

 

936-937.nap

 

   George mondta, hogy kivisz a főútra, ám felesége -ki tudja, miért- erről hamar lebeszélte. Gyalogoltam néhány km-t fel és le, míg végül egy munkába igyekvő pickup-os úr meg nem szabadított a városi láncoktól. Ezzel beindult a szekér.

   A Queensland-i Peter utasaként utaztam délnek Nyugat-Tasmánia erdővel borított, vadregényes táján. Mint mesélte, ezek az esőerdők érintetlenek, ám alattuk a mélyben komoly bányászat folyik..., melynek hála egy részen mérgező anyagok szivárognak a felszínre kíméletlenül pusztítva a tájat. Az 57 éves fotós terveiben nem szerepelt a letelepedés. Nagy ausztrál körútra készült, mely alatt gyümölcsszedéssel keresi majd meg a betevőjét. Remélem, azóta már a banánfák árnyékában hűsöl, és a légkondis terepjáró, melyben utaztunk a garázsban pihen. Peter szállást, és egy barátja vitorláshajóján munkát ajánlott. Néhány héttel ezelőtt még örömmel ráztam volna kezet rá...




   Martin, Flik és két gyermekük az esőből mentettek meg lakóbuszukkal. Az elmúlt három napban egy hegyikerékpáros versenyen vettek részt, s most indultak haza Hobart mellé. Lepusztult, besárgult hegyeken vágtunk át -a bányászat áldozatai. Sok-sok km-re távolabb lett csak ismét úr az erdő. Egy alacsony felhők szürkítette tó partján álltunk csak meg egy rövid sétára, amúgy kitartóan haladtunk keletnek. Este raktak ki a főváros központjában.




   Még időben voltam, a repülő csak másnap hajnalban indult. Az utolsó reptéri busz viszont már elment. Felrajzoltam egy repülőt egy kartonra, s úgy álldogáltam a főút mellett. Marcus és Joey a reptér mellett laktak, s volt hely a hátsó űlésen. Kételkedtek a reptéren alvós tervemben, de a főbejárathoz érve nyitva találtuk azt. Már épp letelepedtem bent, mikor zárórára hivatkozva kitessékeltek. Hideg volt, de pár órát simán kihúzok egy padon -gondoltam, mikor Marcus-ék autója ismét felbukkant. Nem győzte meg őket a nyitott bejárat a reptér nyitvatartásáról, s visszajöttek "ellenőrízni". Kedves családjuk meleg otthonában tölthettem utolsó tasmán éjszakámat.



Categories: Magyarul, Ausztralia, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments