Journal - Napló

141-147.nap Torokország 5.

Posted on December 13, 2009 at 9:55 AM

141.nap


 

   A korareggeli esőcseppek már az út szélén találtak. Lassan, rövid fuvarokkal jutottam csak előre, de nem bántam. Olyan helyen jártam, melynek látványa feledtette az esőt, a hideget.

   A táj vadságát az ég sötét fellegei még tombolóbbá tették, de a hegyi út egy-egy kanyarjában hirtelen felbukkanó völgyek csábitó erejét a kisérteties fényjáték sem csökkenthette. A jókedvtől hangos autó utasai ilyenkor kisgyerekként malacorrot formálva tapadtak az ablaküvegekre, és kiváncsian várták, mi bukkan elő a sziklafüggöny mögül.




   Sötétedéskor még egy, Erzurumtól kb. 150 km-re fekvő, kis hegyi falu határában álltam. Miután egy tehéncsorda utolsó négylábúja is elhagyta az aszfaltot, egy teherautó állt meg előttem és a sofőr rábólintott az úticélomra.

   Feljebb és feljebb kapaszkodtunk a fenséges hegyekben. Az esőt hóvihar váltotta fel, és egy hosszú, meredek emelkedő előtt meg kellett állnunk, hogy feltegyük a hóláncot. Egyre több, állva maradt gépjármű tűnt fel az út szélén, mig mi viszonylag "vigan" haladtunk előre. Egy fennsikra érve leszedtük a teherautó vastalpait, de néhány km múlva ismét autók tünedeztek fel az út szélén. Ahogy az út emelkedett, úgy nőtt a harcot feladók száma. Itt már nem a hó nevetett a magukat télinek nevező autógumikon. Az utat jégpáncél boritotta. Mig a lánccal bajlódtunk, a teherautó vissza-visszacsúszott néhány cm-t. Ellavirozva az álló kocsik között, végül autóbarátabb részre értünk. Egy forró tea egy kisvárosban, majd meg sem álltunk Erzurumig.

 

   


142-145.nap Erzurum


 

   Az elkövetkezendő napokban kanapészörfös, állatorvosnak tanuló diákok és barátaik vendégszeretetét élvezhettem. Napközben az Iráni nagykövetséget ostromoltam vizumért, esténként pedig új barátaimmal jártuk a várost, felkeresve annak kávézóit és "vizipipázdáit", a várat, a tanulókat rejtő, felemás tornyú teológia centert.




   A másfél km-vel a tenger szintje felett, hófödte hegyek között fekvő városban már csak néhány, öreg épület utal annak nagy múltjára. De a (volt) kereskedővárosban azért még a hóesés és a hideg sem tartja otthon az utcai árusokat, akik hangos szóval kinálják a zöldséget, a gyümölcsöt vagy épp az apróhalat.

   Az iráni nagykövetségen találkoztam Alexszel, egy 20 éves spanyol sráccal, aki szintén Iránba tartott. A bürokratikus órák után megittunk egy teát, s úgy döntöttünk, hogy együtt utazunk tovább.

   Alex politológiát és jogot tanul Madridban, ám most egy évre szünetelteti a tanulmányait, hogy utazhasson. Egyetemi barátjával együtt kerékpárral indultak el Spanyolországból a nyáron. Makedóniában elváltak, társa Bulgáriában repülőre ült, Alex viszont Isztambulig kerékpáron folytatta az útját. Mikor találkoztunk, már közel egy hónapja járta Törökországot, leginkább autóstoppal.

   Bár már mindkettőnk kezében ott volt az iráni vizum, a török vendégszeretet mégis tovább tartott bennünket Erzurumban. Ellátogathattunk az állatorvosi tanszékre, az egyetemhez tartozó farmra. Meglátogattuk a kangalokat (török pásztorkutya), a magányában és semmittevésében agresszivvá vált huskyt, a többszáz tehenet és borjaikat, a gyomorproblémákkal küzködő, fehér lovat.




   Az egyetem menzáján ülve figyeltem csak fel arra, hogy egy lány se visel fejkendőt, olyanok sem, akiken előzőleg még láttam. Mint kiderült, tilos nekik, az egyetemen nem viselhetik...

   Közel egy hét után púposodtak csak fel ismét a hátizsákjaink, jelezve, hogy továbbindulunk.



 

 

146.nap


 

   Alexszel kigyalogoltunk a városból és kelet felé vettük az irányt. A táj az iráni határ felé sem enged szépségéből. A lankás, barna domboldalak fölé magasabb, fehér csúcsok emelkednek, melyek hol közelről, hol távolról követik az utat. A néhol katlanná szűkülő hegyoldalak között futó aszfaltot fennsikok engedik újra és újra levegőhöz jutni. Egy ilyen, erős szél járta, nyilt részről egy kamion "mentett ki" minket.




   A sofőr -elmondása szerint- Tadzsikisztánba tartott. Évek óta járt ezen az útvonalon, igy a ránk váró viszonyokról, a közép-ázsiai országokról kérdezgettük. Késődélután meghivott minket vacsorázni. Időnként meg-megállt és ellenőrizte az olajszintet.

   Már sötét volt, mikor az egyik ilyen, "olajos kétperc" hosszabbra nyúlt. Láthatóan zavarta a pálca mutatta eredmény. Megkérdeztem, hogy a segitségére lehetek-e valamiben? A válaszát nem értettem, de felszállva a kabinba világossá vált, hogy pénzt kér. Egy számlára mutatott, amiből arra következtettem, hogy ki kell fizetnie a javitást. 200 török lirát kért, és mondta, hogy -természetesen- visszafizeti. Alexsszel előbányáztuk a pénztárcáinkat, variálgattunk a lirákkal és eurókkal, de végül is csak tőlem kapott (kölcsön) pénzt, 130 lirát. Megálltunk egy benzinkútnál, ahol -szerintem- kifizetett valamit. Néhány km után ismét megálltunk és meghivott minket egy teára. Mondta, hogy ott fog aludni az éjjel és reggel 9-kor indul tovább. Szerzett nekünk egy taxit, mely elvitt minket a városka központjába egy olcsó hotelhez. Vegyes érzelmekkel, a takaró huzatját tartó hatalmas biztositótűket gyanúsan méregetve merültünk álomba.




 

 

147.nap


 

   Reggel fél 9-re legyalogoltunk az útszéli büféhez. A kamion még ott állt. Leültünk egy-egy tea mellé. Nemsokára 2 férfi jött és nekiálltak a hiba elháritásának az olajtanknál. Mikor elkészültek, a sofőr még mindig nem mutatkozott. Ezzel szemben jött egy harmadik férfi, beszállt a kamionba és beinditotta a motort. Kérdeztük a büfést, hogy hol van a sofőr, akivel tegnap idejöttünk. Mondta, hogy visszament Isztambulba. Mondtuk, hogy akkor 130 liránk is elment Isztambulba. Megrökönyödött. Nem engedte, hogy fizessünk a teáért. Bár törökül szólt, megértettük: Allahnál majd felelni fog a "sofőrünk".

   Talán a sok jó tapasztalat tett naivvá, mindenesetre én megbiztam a kamionosban. Sőt, a mai napig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy szándékkal, rosszakarattal lettem/lettünk átverve. Mindenesetre hibát követtem el.

   Pár perc várakozás után felvettek minket, és egy török üzletember utasaként indultunk az iráni határ felé.

   


 

 


Categories: Magyarul, Törökország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

1 Comment

Reply Julcsi
2:16 AM on December 14, 2009 
Örülök, hogy lett Iránra utazó társad, tudtok vigyázni
egymásra, és nem leszel egyedül. Remélem, minden jól
alakul, és visszakapod a 130 lírád máshogyan, más
formában :) Ts