Journal - Napló

Elet(ünk) Tripoliban (Libanon 7.)

Posted on November 2, 2009 at 7:50 AM

  

   "Irodánk" a belvárosi, egyirányú Azmi utca egyik irodaépületében található. Rajtunk kivül még 2 család lakik felsőbb emeleteken, egyébként üresen állnak az irodák több, mint 10 éve. 3 szoba, mellékhelység, irodai asztalok, számitógépek és 2 kanapé, melyek ugyan nem engedik, hogy az ember teljesen kinyújtózzon rajtuk, mégis remek fekvőhelyet jelentenek. Talalék nem sokkal a mi érkezésünk előtt költöztek át ebbe az irodába, igy még minden csak be volt szórva a helységekbe.




 

   Fürödni kijártunk Talal jachtjához -ilyenkor mindig úsztunk egyet a tengerben, majd letusoltunk a hajón. Talal gyakran maga dolgozik a hajó felújitásán, s olykor-olykor minket is kihivott, hogy segitsünk. A vasmacska leeresztéséért, ill. felhúzásáért felelős motort egy kis lyukba bepréselődve szereltük le és emeltük ki javitásra (egy, a kikötőben dolgozó úr eközben munkát ajánlott fel nekünk a jövő nyárra). Egy másik napon pedig a tetejétől az aljáig lesikáltuk az egész hajót. Az irodaépületben is akadt munka. Felmostuk a lépcsőházat, irodai cuccokat költöztettünk egyik szintről a másikra, ill. irodai formát adtunk a 3 helységnek, ahol laktunk, hogy a klienseket el ne riassza a káosz. Nem egyszer Danielt is elkisértük és fotósorozatot készitettünk az eladásra váró lakásokról.




 


   Európai szemmel a libanoni közlekedés is káosznak tűnhet, ám ha hozzászokik az ember, láthatja, hogy egész jól működik. Tripoliban nincsenek közlekedési lámpák (pontosabban akad pár, de sosem működik), a forgalom mégis ritkán áll hosszabb ideig. Kötelező haladási irány a körforgalmakban vagy az egyirányú utcákban csak papiron létezik. Hogy irányjelző lámpát miért szerelnek az itteni autókba, az kérdéses. Jobbkézszabály... talán sosem volt. Parkolni sarkon... nem találni szabad sarkot az egész városban.




   A kis mopedek állandó szereplői a mindennapoknak. Tökélyre fejlesztették kihasználhatóságukat.  A hosszú falécektől kezdve a kávéskannákon át a hatalmas, kerek tálcákig -roskadásig rakva pékáruval-, bármit képesek szállitani a kis kétkerekűekkel. A fiatalok ide-oda farolva, vagy épp egykerekezve cikáznak az autók között, gyakran többedmagukkal a kis motoron.




    Az autóduda Libanonban is fontos, kommunikációs nyelvvé fejlődött, de általánosan mégis elmondható, hogy főleg figyelmeztető célzattal használják.

    Itt nem az autó szine, vagy egy jelzés árulja el, ha az  illető taxizik, hanem az autó fajtája, ill. piros rendszáma. A „service” névre hallgató, városon belül közlekedő autók kivétel nélkül régi típusú Mercédeszek. Adott irányokba járnak, s igyekeznek minél több utast begyűjteni (gyakran ketten ülnek a sofőr mellett). Bejrútba közel negyedóránként indulnak „service”-járatok (ezek minibuszok), melyekhez szó szerint toborozzák az embereket a nagyobb csomópontoknál, főbb utakon. Arra sétálva könnyebb elmenni, mint nem elmenni Bejrútba. Ez a nagy taxi-forgalom Tripoli és Bejrút között persze nem könnyiti meg a stoppos életét, de azért előbb-utóbb mégis csak meg szokott állni valaki.





 

   Mivel a „munkahelyén” laktunk, Daniellel majd' minden nap találkoztunk. Megismertette velünk a libanoni konyha javát, magunk pedig a „streetfood” világát térképeztük fel.

   Az egyik legelterjedtebb alapanyag a csicseriborsó. Ebből készitik a falafelt (fasirt), a homoszt (krémes állagú, mogyoróval és mentalevéllel gazdagitva), de megfőzve-piritva, mogyoróval és hússal kiegészitve töltelékként is kedvelt a kerek, lapos, kétrétegű pitában (kenyérféleség). A mindenkori étkezés gyakori szereplője a fűszeres paradicsomsaláta, a tabouleh.

   Pizzatésztához hasonló alapon sós sajtot (hallum), kőrőzöttet idéző krémet, darálthúst, zöldségeket, vagy csokikrémet banándarabokkal kinálnak a kis pékségek.

   Törzshelyünkké egy sziria úr kis büféje vált, ahol frissen sütött mankousht ehettünk. A kis cipót néhány kézmozdulattal laposra nyújtotta, felfektette egy párnára, aminek segitségével a a forró, félgömb alakú, belülről gázzal melegitett sütőlemezre csapta a vékony tésztát. Megkente olajjal, majd reszelt sajtot pakolt rá. Néhány perc és már élvezhettük is az összehajtogatott mankousht.




   A kézzel tolható, kerekes büfékocsik főszereplője a kerek, szezámmagos, ropogósra piritott, hallumot rejtő pitakenyér. Sajt nélkül, felfújva is gyakori.

   A kávé a mindennapi élet része, férfiak tucatjait gyűjti össze egy-egy kávézóhoz. Megszállva a járdákat, kisebb-nagyobb csoportokban, órákig folyik a társas élet.

   De ha „az ember nem megy a kávéhoz, akkor a kávé jön az emberhez”. Két kávéscsészével klaffolgatva járják a „kávés emberek” az utcákat. Két kanna, az egyikben édes, a másikban sima kávéval.

      




123.nap


 

   Reggel átstoppoltunk a főváros előtti Jounieh kikötőjéhez, mert hallottuk, hogy a National Geographicnak van ott egy búvárközpontja. Némi gyaloglás és kérdezősködés után meg is találtuk az, egy tengerparti hotel kertjében, egy kis épületben működő búváriskolát. Zárva volt, de a közeli kávézó pincérének segitségével elértük Rogert telefonon, aki az egyik tulajdonosa az ötcsillagos PADI Központnak, Libanonban az egyetlennek, mely NG-oklevelet ad. Nem sokkal ezután már a klubépület előtt ültünk mindhárman.




   Az Atlantis Búvár Iskola (www.atlantisdivingcollege.com) nem pusztán búvár kurzusokat kinál. Az oktatás a természeti kincsek kiemelt védelmének szellemében folyik és felelősségteljes búvárkodásra tanit. Mindezt a legújabb, minőségi felszereléssel és nem utolsó sorban, remek szociális közeggel valósitják meg. Ezt bizonyitva azon kaptuk magunkat, hogy már 2 másik búvárral, egyikük barátnőjével és még egy úriemberrel bővült kis társaságunk. Némi viccelődés után előkerültek a búvárruhák, a palackok és egy motorcsónak hátán nekivágtunk a hullámos tengernek. Csuromvizesen értük el célunkat, egy elsűllyedt teherhajó helyét jelző bóját.




   Libanonnál a tenger nem gazdag korallvilággal, hanem hajóroncsokkal (2. világháborús tengeralattjáró, az Izrael ellen vivott háborúban elsűllyesztett teherhajó stb.) és vizalatti barlangokkal csábitja magához a búvárkodni vágyókat.




   Mi persze nem merülhettünk, de a 3 búvár lelkesedése minket is magával ragadott. Kb. fél órát töltöttek lenn. Viszamászva a csónakba az idény egyik legjobb merülésének mondták az aznapit. Tökéletes látási viszonyok között, és -mivel már a szezon vége felé jártunk- vízi forgalomtól mentesen térképezhették fel a néhány éve elsűllyesztett teherhajót.




   ...Pár hét és mehetnek sielni a közeli hegyekbe. Csúszás a havon, majd még ugyanaznap merülés a tengerben -nem sok országban lehet ezt megtenni.

   A visszaúton Roger egyik tervéről, egy „takaritási nap” megszervezéséről mesélt, mikor 40-50 búvár együtt haladva megtisztitja majd a közeli Byblos partjánál a tengert a sok szeméttől...





 

   Egyikük bevitt minket a belvárosba. Egy örmény származású testvérpár, akik pár nappal ezelőtt vettek fel, meghivtak minket egy örmény étterembe (Bejrútban külön negyedbe tömörülnek az örmények), majd a barátaikhoz csatlakozva az éjszakai életéről hires Gemayze utca egyik bárjába ültünk be. Később néhányan átmentünk egy salsa-estre, ahol hajnal 1-ig kipirosodott, boldog arcok között próbáltuk elsajátitani e latin tánc alaplépéseit.




   Visszafelé stoppolva aznap éjjel egy kétüléses sportkocsi vitt el egy darabon Tripoli felé. Nemsokkal azután, hogy elbúcsúztunk a vezetőjétől, újra felbukkant a 30 év körüli srác és meghivott minket egy italra. Egy-egy sörrel a tengerparton ülve, a távolban aktiv, fiatal párok szenvedélyétől rugozó autóktól körülvéve beszélgettünk nudizmusról, utazásról, a bejrúti éjszakai életről. Már világosodott, mikor fáradtan elvágódtunk az iroda kanapéin.


   

 

  

 

Categories: Magyarul, Libanon, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

2 Comments

Reply Lala
12:46 AM on November 3, 2009 
Örülök hogy jól vagytok. Igazán üdítő olvasni a "honlapot" az ügyelet után ( a kórházi reggeleim fénypontja : )- Köszönöm!
Puszillak benneteket!
Reply Robert Krekuska
4:09 AM on November 4, 2009 
Sok sikert és Kitartást!