Journal - Napló

57-64.nap Libanon 1.

Posted on September 15, 2009 at 2:30 PM

(57-69. nap) Libanon I.

Jehova tanújának vezetésével Tripoliban az iszlám böjti hónap, a Ramadán alatt.

    A sziriai határállomásról átküldtek a szemközti zöldségeshez egy hivatalos papirért, mely igazolta, hogy kifizettük a kilépési dijat. Ezzel átmehettünk a libanoni oldalra, beszereztünk egy 15napos vizumot, majd 2 fuvarral el is értük Észak-Libanon nagyobb városát, Tripolit. A belvárosban gyalogoltunk, mikor egy hatalmas terepjáróból megszólitottak minket.

 

   Talal 18 évet élt Norvégiában. Nemrég költözött vissza szülőhazájába, kiterjesztve norvég társával inditott vállalkozásának hatáskörét Libanonra is. Ingatlanok -és újabban hajók- vétele, felújitása, eladása, kiadása. Meghivott minket magához, úgyhogy mi bepattantunk a monstrumba, ő feldobta bal lábát a műszerfalra és elindultunk ki a part felé. Az üdülőrész

bejáratánál az őrök barátságosan intettek és felhúzták a sorompót. Megkerültünk egy nagy, apartman-blokkokra osztott épületet, legördültünk a partra és a kis kikötőben dokkoló jachtok legnagyobbika előtt leparkoltunk. 4 gyermek szaladt ki a hajóból és üdvözölték édesapjukat.

 

 

   Sokféle vendéglátásban volt már részünk, de nagyvonalakban kétfajtában. Van, ahol a

vendég központi szerepet kap, körégyűlik a család, főznek, programokat szerveznek neki. Máshol viszont nem a vendég köré szervezik a mindennapokat.,

hanem egyszerűen megnyitják az ajtót, hogy az "idegen" résztvehessen a mindennapjaikban. Mindkettő felejthetetlen élmény és hálára kötelezi az utazót.

   Talalnál az utóbbiban volt részünk. Ő ment és intézte a dolgait, telefonált, 3 fia és a kislánya a hajón, ill. annak környékén játszott, horgászott. Mi, ledobva zsákjainkat a fedélzeten, segitettünk kiszerelni egy elromlott olajféket a hajót a parttal összekötő pallóból, egy kis motorhajtotta gumicsónakkal kimentünk a nyilt vizre és úsztunk egyet, kimostuk a ruháinkat. Talal követte a Ramadánt, igy ébren maradt hajnalig, hogy kihasználja az utolsó alkalmat az evésre. 3-ig beszélgettünk a hajó hátuljában ülve, kérdezve és válaszait hallgatva Norvégiáról, Libanonról.

   Nemrég vettek meg egy, 10-12 éve majdnem teljesen üresen álló irodaépületet a város központjában. Az első éjszakát a hajón töltöttük, de másnap Daniel, aki Talalnak dolgozott, kijött értünk délután és bevitt minket a városba. Nemrég költöztették át irodájukat az újonnan vásárolt épületbe -mi ott tanyázhattunk le. Ettől a naptól fogva, majd' mindennap találkoztunk Daniellel, aki megmutatta nekünk a várost, megismertetett minket a libanoni konyhával, bemutatott a családjának és bevezetett minket Jehova tanúinak világába.

 

 

   Néhány hónapja még lövöldözések voltak az utcákon, a várost átszelő folyó egyik oldaláról lőtték a másikat az iszlám két fő vonalának képviselői. Ezt állandó katonai jelenléttel próbálják megelőzni. A város különböző pontjain ellenőrző pontokat hoztak létre az utakon. Ált. egy tank és 2-3 katona állomásozik egy-egy ilyen poszton és ellenőrzi az átmenő forgalmat. Az

autósoknak le kell lassitaniuk felkapcsolt lápával és lehúzott ablakkal, szükség esetén megállniuk. Az őr bepillant a gépjárműbe, majd jelzi, hogy, "rendben, mehet" vagy hogy a vezetőnek félre kell állnia. Bármelyik ellenőrző ponton haladtunk is át, a katonák mindenhol barátságosak voltak -egyszer sem volt gondunk az átjutással.

 

 

   Daniel velünk együtt csodálta meg a 10-12 emeletes, nagyteraszos lakótömbök uralta város szivében megbújó bazárt. Majd' ezer éves falait, a lyukacsos kupolával fedett fürdőt, az apáról fiúra öröklődő, művészi szappankészitői mesterség illatos termékeit.

 

 

   Felvitt minket a várba, ahol -stratégailag kedvező pont lévén- katonák látták el a "teremőri" feladatokat. Tankokkal, katonai dzsipekkel és homokzsákokból emelt, lőrésekkel ellátott fedezékekkel biztositották a "támaszpontot". Bár épp zártak, mire odaértünk, a géppuskája mögül kedvesen mosolygó őr pár percre még beengedett minket.

 

 

   Egyik nap Daniel -miután sokat beszélgettünk, vitatkoztunk hitről, a Bibliáról- meghivott minket Jehova tanuinak aznap esti gyűlésére. Megkért, hogy fényképezőgépet ne hozzunk illegális, de megtürt összejövetelükre. Egy tengerközeli lakópark egyik épülete mellett álltunk meg az autóval és néhány lépcsőfokot követve egy, félig a föld alatt megbújó, hatalmas terembe léphettünk be. A falak hófehérek voltak és tisztaság uralta a disztelen gyülekezőhelyet. A helység, a másiktól átlátszó, műanyag függönnyel elválasztott felében fehér székek sorakoztak egy kis szószékkel ellátott emelvény előtt.

 

 

   Kb. 40-50-en lehettek ott, fiatalok, idősebbek egyaránt, mind szépen kiöltözve. Bár minden arab nyelven zajlott, mi kaptunk egy angol nyelvű Bibliát és kis kézikönyvet, így -Daniel segitségével- követni tudtuk az eseményeket. Kis kézikönyvük fejezeteit követve a

vezető, vagy valaki más a gyülekezetből felolvasta az adott témához kapcsolódó szöveget, idézeteket a Bibliából, majd a fejezet végén található kérdésekre bárki adhatott választ, jelentkezés után. Bár ezt a részt a téma megvitatásának nevezték, a válaszokat mindenki mindig helyeslően fogadta. Aznap este az udvarlás -szerintük- egyetlen elfogadható céljáról, a

házasságról volt szó, ill. arról, hogy hogyan küzdhetnek meg sikeresen az önkielégités és a pornográfia kisértésével. Végezetül e témákhoz kapcsolódó részeket olvastak fel a Bibliából és egy anyuka rövid, a jelenünkbe ültetett tanulságos párbeszédet adott elő kislányával az emelvényen.

 

 

   Daniel elvitt minket a szülőfalujába is, ahol bemutatott a családjának. Részesei lehettünk heti rendszerességgel megtartott

Biblia-estjüknek, mely a nagy gyűléshez hasonlóan, kis kézikönyvükre épitve folyt.

 

   Némi munkáért cserébe napokra tanyát verhettünk az irodaépületben. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk feljutni egy hajóra és ledolgozva a jegyünk árát, eljutni Szingapúrba, vagy más, nagyobb kikötőbe. Telefonok, e-mailek, a bejrúti kikötő „bevétele”, videóblogok, hitviták Daniellel, munka és séták a városban -az elmúlt és az elkövetkezendő napok meghatározó

elemei.

 

Categories: Magyarul, Libanon, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

0 Comments