Journal - Napló

54-57.nap Sziria 1.

Posted on September 7, 2009 at 7:20 AM

54-57. nap Sziria



 

 

54.nap


 

   A török és a sziriai határállomás között gyalogolva sipszó állitott meg minket. A dombon található őrállásból egy jól felfegyverzett katona jelezte felénk intve, hogy álljunk meg, nem mehetünk tovább gyalog. Vissza akartunk fordulni, de ismét sipszó hasitott a levegőbe. Gyalog se előre, se hátra. Az úton álltunk, szögesdrótos keritéssel elzárva a környező domboktól és "hegylakó barátunk" rajtunk tartotta a szemeit. Ilyen részen nem sokan vesznek fel stopposokat, hittem én, de kb. 20 perc próbálkozás után egy kamion kimentett minket a szorult helyzetből.

   A sziriai részen, a turistáknak fenntartott információs iroda vezetőjének segitségével másfél óra múlva kezünkben volt a vizum.



  

   Aleppó városának egyik szép, estére szinzuhataggá változó szökőkúttal diszitett parkjában ücsörögve Kenneth szóba elegyedett egy fiatalemberre, aki elolvasva arabul irt, sziriai vizumunkat közölte, hogy csak 2 napra szól, azaz tranzit vizum. A kurd származású Hasszan tanárnak tanult és apja elöl -akit édesanyja haláláért felelősnek tartott,- Németországba vágyott. De szerette szülőhelyét és meg is hivott minket a városa közelében található folyóhoz.




    Már éjfél volt, mire odaértünk a folyóhoz, ami egy tó volt. Letelepedve egy nagy fa alá, hirtelen megváltozott a légkör. Hasszan elfelejtett angolul. Még azt sem tudtuk kiszedni belőle, hogy másnap melyik irányba induljunk, ha a tengerpart felé vezető útra szeretnénk kijutni, de azt sem, hogy ő otthon alszik, vagy velünk a sátorban? "Halott" beszélgetés lévén felállitottuk a sátrat, bedobtuk a zsákokat, majd mi is bemásztunk, magunk közé fogva a kissé gyanússá vált Hasszánt. Némi alvásból felébredve fültanúja lehettem Kenneth félórás küzdelmének, mikor is török és arab nyelvtudásával igyekezett leállitani a szerelemre éhesen közeledő Hasszánt. "Nem, nem, Hasszan! Érted?" Ismét álomba merültünk, amiből arra ébredtem, hogy mozog a pólóm. Félálomban először nem tudtam megállapitani, hogy a pólómban mozog-e valami, vagy a pólómon mozog-e valami? A kigyót, mint lehetséges látogatót, hamar kizártam. Mikor Hirtelen Hasszan kezét éreztem a hátamon és világossá vált a helyzet, Kenneth esetéből tanulva szavak helyett mutatóujjamat rázva jeleztem, hogy hagyja abba. Működött, aludtunk pár órát.




 

 

55.nap


 

   Reggel kigyalogoltunk az útra, majd felpattanva egy platóra, elbúcsúztunk Hasszantól, akin szerencsére nem látszott, hogy megviselte volna az éjszakai kudarc. Néhány kisteherautós fuvarral elértük a tengerparti Latakia városát, ahonnan dél felé tovább stoppolva egy család vett fel minket. Tartusban laktak és meghivtak magukhoz. Iszlám részeken, ahol a családról csak kérdezni is illetlenség, még sosem vett fel minket autó, amiben a szebbik nem is képviseltette magát, nemhogy gyerekek is. Ráadásul meg is hivtak magukhoz! Elfogadtuk a meghivást, miután egy korábbi autónk soförje, miután megmutattuk neki is a vizumunkat, megnyugtatott, hogy 1 hónapra szól.




 

   A belvárosban laktak, közel a tengerhez. A lépcsőházból, kétszárnyú ajtó tárva-nyitva volt. A családfő, Omar nagyapa a nappali földjén egy párnán ücsörgött egy szál boxeralsóban és trikóban. Érkezésünkre felállt és kezet rázott velünk, majd visszaült "trónjára". Felesége is mély, whiskeys hangon, kedvesen üdvözölt. Leültettek a sarokkanapéra és mindenféle jóval kináltak minket. Folyamatosan hozták az újabb és újabb falatokat. Meleg étel volt és nem maradék, úgyhogy örök talány marad, hogy mikor és miként készitették el őket. A főételben eyetlen egy hozzávalót ismertem fel, a mogyorót. Savanyúságot kaptunk hozzá, görögdinnyét és "humuszt". Majd egyfajta meleg, édes-citromos rizst hoztak, szőlőt, fügét, csokoládét, sziriai kávét és "metit" (Teafűvel teli kis poharat öntenek fel forró vizzel újra és újra, a diszes kanál pedig egyben szivószál is, szűrővel az alsó végén), végül egy kis pálinkát és "cuszt" (Házi készitésű, alkoholmentes ital, elsőször hig szörpre hasonlit, de miután az ember lenyelte, egy teljesen más, édeskés, bizarr és erős iz árad szét a szájban). Majd almás vizipipával kináltak minket.




   A nagyapa egy kétszemélyes kanapéra támaszkodva, láncban dohányozva nézte a tévét, uralta a távirányitót. Felesége ült a kanapé másik felén. A család többi tagja a hosszú sarokkanapén osztozott velünk. A dinnyét Omar vágta fel nekünk és ő kinált meg pálinkával is, de minden mást a felesége és lányai raktak elénk.

   Mig ettünk, vendégek, szomszédok jöttek-mentek, a két kissrác ide-oda rohangált a házban és állandóan ment a tévé -hirek vagy dráma. Omar, kinek autókereskedését mára fia vette át, csak ritkán szólt, de akkor annak súlya volt. Mikor meghallotta, hogy Libanonba készülünk, 1000 sziriai fontot nyomott a kezünkbe, hogy ne stoppoljunk, hanem taxival menjünk Bejrútba. Nem lehetett ellentmondani neki.

   Még órákig vizipipázgattunk a családdal, játszottunk a gyerekekkel, néztük a hireket arabul a tévében. Talán kissé túl későn vált világossá számunkra, hogy nem szállást ajánlottak aznap éjjelre, hanem egy közös estére hivtak meg minket. Mikor a családfő bejelentette, hogy megy aludni, mi is összepakoltunk és kigyalogolva a tengerpartra felvertük a sátrunkat.




 

 

56.nap


 

   Hosszú gyaloglás árán találtunk egy strandos részt, ahol megmártózhattunk a tengerben. Kenneth délben bement Omárékhoz, mert megbeszéltük a srácokkal, hogy aznap elmegyünk közösen fürödni. Az éjjel megfáztak és nem engedték el őket, de Kennethet persze ott tartották ebédre. Engem a helyi büfé főnöke hivott meg az asztalához, igy együtt ehettem vele és alkalmazottaival az este fogott halászzsákmányból. Az ő engedélyével vertük fel a sátrunkat a parton aznap éjjelre.




 

57.nap


 

   A délelőttöt a kikötő bejárata előtt töltöttük. Egy libanoni ismerősünk nevét használva alkottuk meg Nassir kapitány alakját, akire hivatkozva próbáltunk bejutni a hajókhoz, hogy fuvart keressünk Libanonba. Onnan Damaszkuszon és Sziria keleti részén keresztül terveztünk visszastoppolni Törökországba, majd fel Grúziába. Többekkel beszéltünk, menedzserekkel, irodai dolgozókkal és mindenki próbált segiteni. Némelyek ismerni vélték Naszir kapitányt, de akik nem, azok is mindent megtettek, hogy bejuthassunk a kapun. Ide-oda telefonáltak, valamiféle igazolást is adtak, de a kapu őrei csak nem engedtek be. Végül átgyalogoltunk a város másik végébe és egy fuvarral elértük a libanoni határt.




 

 

   Sziria nagy váltás Törökország után. Gyönyörű kőházak hasitanak vakitó, fehér pontokként a szürkés-barnás dombvidékbe, de még a városok betonszerkezetű házait is kőlemezekkel boritják be. A másfél millió iraki menekült befogadása mindenfelé épitkezések sorát inditotta el. A személyi kultusz erős, vezérük, Basar Asszad képe minden sarkon megtalálható, épületek falain, taxik hátsó ablakain, emberi testeken tetoválásként.

   Ám a  vendégszeretet itt is őszinte és erős, az utazó, a vándor mindenhol meleg fogadtatásban részesül.



 

 

 

Categories: Magyarul, Sziria, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

4 Comments

Reply Misa
7:43 AM on September 9, 2009 
Halihó, mikor lesz kis film megint? Már úgy megnézném hogy nő a szakállatok...
Reply bedouin
2:55 AM on September 10, 2009 
Mi két éve Kubában kezdtük a világkörüli stoppolást, amit azóta felfüggesztettünk ki tudja meddig. Mindenesetre, ha nyáron Szibéria vagy Mongólia, ill. télen Közép-Amerika vidékén jártok, látogassatok meg mindenképpen! www.bedouin.hu
Reply Julcsi
3:08 AM on September 10, 2009 
Szingapúrba mentek Szíriából hajóval??
Ez új! Remélem nemsokára lesz szöveges elemzés megint, aztán megtudjuk, miért.
A Miskához meg ezúton csatlakoznék! Filmet szeretnénk!
Reply kepesita
8:00 AM on September 10, 2009 
Misa: hamarosan lesz egy video-valogatas olyan pillanatokrol, mikor inkabb csondben kellett volna maradnunk ;)
Bedouin: koszi -megyunk! Jovo nyaron -elvileg- Mongoliaban es Sziberiaban leszunk.
Julcsi: a hirtelen jott terv szerint athajoznank Szingapurba, es onnan mennenk fel a del-kelet-azsiai orszagokon at Indiaba, majd Tibeten, Kinan es Mongolian at Sziberiaba. De sokfele mennek hajok -tobb uticelpontra is vevok vagyunk. Ha nem talalunk vizi fuvart, akkor Szirian at vissza Toroko-ba, fel Gruziaba, majd irany kelet.