Journal - Napló

Isztambul (Torokorszag 4.)

Posted on August 24, 2009 at 9:25 AM

 

 A keleti és a nyugati világnak egyaránt otthona az Európát és Ázsiát összekötő török kulturális főváros. Egy törésvonal, látszólag földrengések nélkül.

 

 

   A görög határ felöl stoppal jutottunk el az autóból megélve is megdöbbentő méretű városba. Az első házakat követően kb. 1 órát száguldottunk a centrum felé az autópályán. Ezt még egy órás buszút követett, majd végül a metróval értük el a központot.

 

 



  

Kanapészörfös (www.couchsurfing.com) vendéglátónk, Ibrahim a város Balat nevű negyedében lakik. Anyai ágon kurd, apai ágon török származása -a két nép vezetői közti ellenségeskedés emberekre gyakorolt hatásából kifolyólag- sok nehézséget jelent életében, de egyben gondolkozásra is kényszeriti. Gyakran hajnalig tartó beszélgetéseink során megbizonyosodhattunk rendkivüli műveltségéről és arról is, hogy -mint elmondta- a nyugat tanult emberei kezében látja a megoldást a kevésbé fejlett országok nem egy problémájára, ám hogy ott mi is a helyzet valójában, azt csak az ott élők tudják. Éppen ezért a legfontosabb egy hazugságoktól mentes kommunikációs hid kiépitése a tanult nyugat és a fejletlenebb országok képviselői között.

 

   Balat negyedében érdemes eltévedni. A rengeteg kis lakóház és lakótömb, a gyakran kis mozaikokkal diszitett házfalak, a meredek, macskaköves utcák otthonos káoszt alkotnak. Állandóan zajlik az élet. Gyerekek játszanak rohangálva, asszonyok mossák a szőnyegeket, idősebb férfiak ülnek egy-egy csésze teával a begemon felett. Az ablakok is külön életet élnek.  Szűk utcán feltekintve az intim testrészként kezelt hajukat fejkendőbe bújtató asszonyok beszélgetnek az ablakokban könyökölve, a földszinten pedig gyermekek ülnek az ablakok rácsai tartotta párnákon és pajkosan mosolyogva nyelvüket nyújtják az arra haladóra.



 

Némely utcai cipőfényesitő, egy-egy turista mellett elhaladva, a keféjét "véletlenül" elejtve az emberi jószándékra épitve próbálja szolgáltatását a vendégre erőltetni. Sok kóbor macskát és kutyát látni, ám mind jóltáplált és szelid. Bár gazdájuk nincs, a helyiek gondjukat viselik, sokuk oltásáról pedig az állam gondoskodik.

 

   A nagyobb utcákat és az utakat a sárga taxik és a dudaszó uralják. A Galata-hidon a centrum felé sétálva horgászok kinálják megvételre friss zsákmányukat, mig zsinórjaik függönyként ereszkednek alá a hid alsó szintjén található éttermek és bárok vendégei és a vizi világ között.

   A sétálóutcákon és nagyobb tereken nyers vagy sült hal, ill. grillezett kukorica illata terjeng a levegőben. A bazárt a fűszerek és más ételkülönlegességek szinkavalkádjaival teszik még vonzóbbá. A hasonló árukat kináló boltok egy utcába, utcarészbe tömörülnek, megkönnyitve igy a vásárlók dolgát és alárendelve áraikat a versenyhelyzetnek.



  

 A külváros toldott-foldott házsorai, de a belváros 100-120 éves épületei közül is mecsetek dupla tornyai törnek az ég felé. Gyűrűt alkotó hangszóróikon keresztül hivják imára a lakosságot.

   

   Az iszlám naptár kilencedik hónapjára eső Ramadán mára már túlnőtt a valláson és nemzeti tradicióként él. A lakosság közel 80%-a küzd meg szenvedélyeivel a böjt hónapjának nappalai alatt.  Napfelkelte előtt dobosok járják az utcákat, jelezve az utolsó lehetőséget az evésre és ivásra. Ezt követően estig nem csak extrém szenvedélyeikről, de az ételről és folyadékról is lemondanak az emberek.

 

   Akárcsak Velencében, a török kulturális fővárosban is érdemes letérni a turistacsapásokról, felkutatni a keletet a nyugat neonreklámjai alatt a kisutcák rengetegében és meginni egy teát a helyiek között.

 

 


 


Categories: Magyarul, Törökország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

1 Comment

Reply Misa
10:42 AM on August 27, 2009 
I want more pictures!!! :)