Journal - Napló

19-21.nap Albánia 1.

Posted on July 28, 2009 at 9:05 AM

 

Albánia


19.nap


 

 

    ... Jókedv uralkodott a határon, gond nélkül átjutottunk. Párszáz métert előre gyalogoltunk a folyamatosan taxit ajánló, lelkes urak sorai között és elkezdtük a fuvarvadászatot. Épp két, kedves biciklis bácsival próbáltunk kommunikálni, mikor megállt egy kisbusz. Duplán letisztáztuk, hogy stoppolunk és nem taxit keresünk.




   Tirana városáig végig hegyek kisértek, világháborús vashidon zötyögtünk át, dudák éles hangjával siettetve jutottunk át kereszteződéseken. Hogy vezetőnk szavaival éljek, "itt több a benzinkút, mint az autó" -és valóban, szinte egymást érik a kisebb-nagyobb üzemanyagfeltöltő állomások, állomácskák.




    Egy ifjúsági szálló ajtaja előtt ugrottunk ki az autóból, kihasználva a piros lámpa adta időt. A kertben már jó hangulat uralkodott. Két kanadai lánnyal, egy lengyel párral és egy angol sráccal beszélgetve vártunk, hogy a főnök visszaérjen a kocsmából. Amikor ez megtörtént, hamar megegyeztünk vele, hogy egyikünk a kerti függőágyban alszik, igy csak egy ágyért kell fizetnünk.



 

 

 

 

20-21.nap


 

 

    Mindkét nap a várost jártuk fáradhatatlanul. Némi internetes "kötelezettségünkön" (amit el is végeztünk) kivül kilómétereket tettünk meg a centrumban és a szegényebb negyedekben.


 

 

    A '90-es években művészek tucatjai lettek felkérve, hogy "szinezzék ki" a város egyhangú tömbházait. Ma, ezen épületek között járkálva gyermekkorom vidámparkjainak szinkavalkádjára kell gondolnom. Az élénk szinekkel tarkitott teraszok, ablakok, házfalak mögött pedig az erős napfény által elfátyolositott hegyek teszik még mesésebbé a várost.




    A "meseházak" vonalát olykor új, modern, vagy épp régi, romos házak szakitják meg, ám az épületek állapotától függetlenül, fejlettebb és szegényebb negyedekben egyaránt a földszinteket a kávézók uralják. Párlépésenként sült kukorica illata száll fel a kis grillekről, cigarettát és kisebb csecsebecséket kináló árusok váltják egymást árnyékos, napos részeken egyaránt.

    A központi helyen fekvő Taiwan-parkban is állandóan zajlik az élet. A szökőkút és a pókszerű bárépület körül a padokat az idősebbek foglalják el, a füves részeken pedig gyerekek rohangálnak hol labdát, hol egymást kergetve.

    Mindkét nap pár órát egy külvárosi T-kereszteződésben töltöttünk pár fiatallal és kisgyerekkel. Nyitottak, érdeklődők, macsók és segitőkészek egytől-egyig. Napjaik nagy részét a sarok kinálta árnyékban ücsörögve töltik, egyikük, aki "gazdagabb" családból származik, egy apró, fodrászszalonnak kinevezett szobácskában a környékbeliek haját vágja, olykor-olykor.

    Bármerre jártunk is, mindenhol kedvesen fogadtak, igazitottak útba, hivtak meg teára vagy integettek vissza a házfalra festett, hatalmas fa ágai közötti ablakból.




 

 

   Bár sok nyugati cég képviselteti magát a fővárosban, épülnek a toronyházak, nyilnak a luxus-bárok, jólismert bankok hirdetik magukat, mégis, az albánok képesek mindezt, a beözönlő nyugatot leforditani a saját nyelvükre, beilleszteni a mindennapjaikba anélkül, hogy az életük gyökeresen felfordulna, szokásaik, életvitelük nagyban megváltozna.

    Egyikük elmondta, hogy "őket nem érinti igazán a nemzetközi válság, mert itt nem hitelből élnek az emberek". Mégis mindenki házat épit és talán még Németországban sem látni ennyi Mercédeszt.

   Egy biztos, Tiranaba érve minket azonnal magával ragadott nem csak a házak, de az emberek, az utca életének sokszinűsége és életigenlése is.



 

 

 


Categories: Magyarul, Albánia, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

1 Comment

Reply Levi
3:58 PM on July 31, 2009 
Nagyon tetszik ez az egész amit csináltok. Csak így tovább. :) / I really like what you're doing. Keep going on :)