Journal - Napló

5-8.nap Szerbia 2.

Posted on July 15, 2009 at 2:05 PM

5.nap

 

   Magunk se tudjuk, hogyan, de felkeltünk időben és fél 4-re hátramentünk a lovakhoz. Karesz egy idősebb rokona, Tata már ott volt. Esett az eső, beálltunk hát az eresz alá. Vártunk, vártunk, de csak nem jöttek. Tata nagyokat káromkodott és meg-meghúzta a házipálinkás üveget. Kenneth végül lefeküdt a lovaskocsi platójára és elaludt. Én először egy padra dőltem le, de aztán bemenkültem egy kis helységbe a hideg elöl. Aludni ott sem sikerült, mert Tata egyre „jobb” állapotba került és percenként meglátogatva kis menedékemben kommentálta a helyzetet.

   Fél 6 körül végül megjelentek a többiek is. Mint kiderült, nem a tegnap esti „garatra felöntés” volt a késés oka, hanem az eső. Hamar befogták a lovakat és elindultunk. Hol aszfalton lépkedve, hol földes úton gallopozva vittek a lovak a kukorica és napraforgó tarkitotta sik vidéken.



   Adába érve Tata már alig mozgott, mámorosan bambulta a sokaságot. Mi árnyékos helyre menekültünk és onnan néztük a lovakat és lovasaikat, kicsiket, nagyokat. A nap fő szenzációja egy rekordkisérlet volt. 30 lovat terveztek befogni egyetlen egy lovaskocsi elé, majd megtenni velük egy kört a lovaspályán. Vagy két órán át tartott a lovak befogása. A világrekord 51 ló egyetlen kocsi előtt, ám azok egy istállóból származtak. Itt pedig 30, egymásnak idegen lovat próbáltak meg összebarátkoztatni egy pár száz méteres út erejéig. Többszöri leállással, orditozással és kurjongatással, de végül megtették az egy kört és lovak, lovasok mind megmártózhattak a közönség tapstengerében.

 


   Délután összepakoltunk, megköszöntük a vendéglátást és a fuvart, majd kigyalogoltunk a főútra. Belgrád felé vettük az irányt, de aznap csak néhány kisebb fuvart kaptunk. Mikor ránk esteledett, épp egy félkészben hagyott ház előtt álltunk az úton. Felmásztunk az emeletre, és egy jó vacsora után hamar álomba szenderültünk.

 

 

6.nap

 

   Egy lovaskocsis és két autós fuvarral délután 4 körül értünk a fővárosba. Internet kávézót találva Kenneth szállás után kezdett kutatni. Mint kiderült, aznap este lesz egy kanapészörfös találkozó a pályaudvarnál. Ránézett az órájára... majd elviharzott. 20 perce volt odaérni. Mosollyal az arcán tért vissza. Marine elszállásol minket aznap éjjel.



 

   A kanapészörfösök (www.couchsurfing.com) egy hatalmas, internetes hálózat tagjai, akik egymásnak ingyenes szállást kinálnak. A világ legeldugottabb pontján is találni egy-egy üres kanapét, melyen az utazó álomra hajthatja fejét, s melynek gazdája segitségével betekintést nyerhet az adott kultúrába, képviselőinek  mindennapjaiba.

 

7.nap

 

   Ez a nap a strandolás jegyében telt az előző nap megismert két svéd lánnyal és az osztrák Joshsal. Este pedig további kanapészörfösökkel bövitve csapatunkat egy bérházak rejtette kis belső kertben megbújó olcsó étteremben vacsoráztunk. A várban még pont elértük egy szerb táncdal együttes hatalmas ovációval kisért előadásának utolsó fél óráját. A kivonuló tömeggel elsodortattuk magunkat a várfalhoz. Az éjszakai fénybe öltözött várost bambulva, lábat lógatva beszélgettünk hajnalhasadásig. Négy szerb, egy hongkongi, két osztrák, két svéd, egy norvég és egy magyar.

 


8.nap

 

   Egész nap a várost jártuk, puskamikrofont kutatva a videókamerához. Késődélután, megunva a boltról boltra járkálást a tűző napon a Duna-part velé vettük az irányt. Egy régi uszoda-épületet kerestünk fel, melyről Josh mesélt nekünk. Ezt a valamikori fürdőparadicsomot pár éve bezárták, ismeretlen okok miatt. Ma düledező falakkal árválkodik a vizparti kávézók között. Már azt hittük, hiába jöttünk el, mert minden oldalról le volt zárva, mikor belebotlottunk az idős gondnokba. Kenneth hatalmas (kb. 5 mondatnyi) orosz tudásával megnyerte nekünk az urat, aki aztán körbevezetett ésmegmutatta nekünk e titok övezte betonkolosszust. Sötét alagsori folyosók, fedett és nyitott medencék tele szeméttel, lehulott vakolattal, a gyomos teraszról pedig kilátás a Száva-Duna egybekelésére. Sajnos a bezárás okát mi sem tudtuk meg, de örömmel hallottuk egy helyi sráctól (akivel kosárlabdáztunk egyet), hogy fel lesz újitva és jövőre újra kinyit „fürdőváros”.



   Visszafelé menet még egy útlevél-elvesztést sikerült beillesztenem a napi programba. Kirántottam a fényképezőgéppel együtt. Fél óra keresés után, visszajutva arra a pontra, ahol feltünt a hiánya, megtaláltuk a fűben heverve.

   Ezután még megdöntöttük a kiszomjazva két liter hideg folyadék megivásában felállitott eddigi gyorsasági rekordunkat, majd Marko vendégszeretetét élvezve, eldőltünk a padlóján.

 

 

   Az a nyugalom és biztonságérzet, mely eddig a falvakon átutazva kisért bennünket, a fővárosba érve is velünk maradt. Belgrád megtalálta a megoldást a városi stressz levezetésére. A Szávából levágott több kilométernyi ág mindkét oldalán napernyők sorakoznak. A bárok, a hosszó strandok, a bicikliutak övezte, hűs parkok, tágas füves terek paradicsomi kis oázissá varázsolják a város ezen részét.



   A belvárost hatalmas bérházak uralják. A pékségek és jégkrémárusok szinte percenként elbizonytalanitják a gyalogost az úticélját illetően.

   A város legtöbb részén komoly rendőri jelenlétet látni, az ember mégsem ennek tulajdonitja azt a biztonságot sugárzó atmoszférát, mely éjjel-nappal belengi az utcákat. Egyszerűen természetesnek tűnik. Hogy is lehetne másképp?



 

 

Categories: Magyarul, Szerbia, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

3 Comments

Reply Juli
4:34 AM on July 16, 2009 
Szia!

Mikor elöször olvastam,hogy elhagytad az ütleveledet kicsit megietem,de örömmel vettem,hogy mégis megtalátáltok. Remélem hamarosan videon is láthatunk titeket!
pusz:P.Juli
Reply lala
1:12 PM on July 16, 2009 
Ezek szerint te is zöld lámpát kaptál a sorstól!( már ha emlékszel a storyra amit meséltem)
Reply mfbro
4:07 AM on July 17, 2009 
hali barataim orulok h. szepen haladtok.........