Journal - Napló

Els?? napok

Posted on July 12, 2009 at 1:10 PM


Magyarország– Szerbia



 

 

 

 

    Az indulásnapján, kedden délelőtt 10-kor hivtak fel az egyik tévétől és egy bulvárlaptól. Kennethnek még nem volt hátizsákja, nekem cipőm és még más „apróság” is hiányzott. Ha viszont benne akarunk lenni az esti hirekben, akkor 2 körül meg kell csinálni az interjúkat. Azt se tudtuk pontosan, hogy honnan induljunk, mindenesetre eldöntöttük, hogy összehozunk egy mű-indulást. A reptérre kiszaladva még elbúcsúztunk két norvég- és egy magyar barátunktól, majd hazaérve édesanyám kivitt minket az 5-ös útra. Másfél óra múlva pedig „felvett”. Beszereztük a hiányzó felszerelést, nagyot vacsoráztunk, megnéztük magunkat a hirekben, összepakoltunk, majd irány az 5-ös út. Este 10 óra körül búcsúztunk el édesanyámtól. Körülbelül még éjfélig próbálkoztunk fuvart szerezni a benzinkútnál, ill. -a kutasok legnagyobb örömére- teniszlabdát dobálva rohangáltunk a csapok között, de végül bevetettük magunkat a közeli erdőbe és felvertük a sátrat. Még elszopogattunk egy Tokajit az indulás(ok) örömére, majd hamar elnyomott minket az álom.


 

 

   Reggel 8 körül ébredtünk, gyorsan összepakoltunk és egy-egy szendvicset majszolva visszagyalogoltunk a dinnyeárushoz, ahol a média előző nap útnak eresztett. Maximum egy órát várhattunk, mire megállt egy busz. Épp javitásra vitte le Mihály Kiskunfélegyházára. Buszos útjairól mesélt, birkozó-boxoló fiáról és mialatt külön kivitt minket a város másik végébe, elmondta, hogy a nagy körforgalomnál álló-rohadó, hatalmas betonszerkezet csak a helyi maffiózó pénzmosását szolgálta (Óriási épitmény. Kis ráforditással izgalmas játszótérré lehetne alakitani -a közeliszupermarket még profitálhatna is belőle).

  10 perc utánismét autóban ültünk. Feri Szegedig vitt minket, mialatt búvár-és autóipari múltja mellett leginkább zenészként átélt kalandjait osztotta meg velünk. Hatalmas hajókon billentyűsként járta a vizeket évekig. Nemrég az autóipar „dobta ki” magából  a válság hatására. Most munkát keres, hétvégenként búvárkodik, de szive Angliába húzza és a szinti mögé.



    Egy körforgalomnál vagy 2 órát álltunk a Napon, 1 órát pedig árnyékban egy hatalmas kenyérrel és gyulai kolbásszal, míg végül gyaloglásra adtuk a fejünket. Az autósok jelzéseiből itélve kellett lennie egy elágazásnak a közelben. Kb. 5 km gyaloglás után meg is leltük a kereszteződést. A zsákaink kb. 25 kilósok.Túl sok. De pár napon belül majd kiderül, melyek a felesleges holmik és akkor könnyitünk magunkon.

   Hamarosan már Zita mellett ültünk, aki elvitt minket a határra, majd sietett haza 2 hónapos gyermekéhez. Amint kiszálltunk az autójából, megjelent egy másik -kék, fehér és zöld szinben pompázott. Gyors igazoltatás, és még útba is igazitottak. Újabb hosszú gyaloglás a kamionsor mellett (az árnyékuk persze a másik oldalra vetődött), de hamarosan végre feltölthettük a kulacsainkat vizzel. Gond nélkül átjutottunk a magyar részen. A szerb oldalig újabb kb. 500 méter gyaloglás következett, aminek a végén jutott eszünkbe, hogy a magyar oldalon a mellékhelységnél hagytuk a stoppos táblánkat. Visszarohantam (zsák nélkül) és megpróbáltam elmagyarázni a határőrnek, hogy miért olyan fontos egy ilyen ilyen tábla. Nem fejezhettem be -nevetve átengedett



    A táblás akció alatt „megelőzött” minket 2 stoppos srác, akik az Exit Fesztiválra igyekeztek. Egy darabig vártunk, hogy ránk kerüljön a sor, de aztán elindultunk gyalog. 1 km-re volt egy kút. Ott kérdezősködtünk fuvar után, a felhajtónál is álltunk, de ránk esteledett. A kutasok útbaigazitásait követve elindultunk gyalog Horgosba. Félóra gyaloglás után már a központjában álltunk a kis városkának. Még nem volt dinárunk. Fiatal, sörözgetőlányok igazitottak útba, de hamarosan ledobtuk magunkat egy padra egy kis pihenőre. A közeli pékségből áradó friss „manna” illata bóditgatott. Arra támolygott egy idősebb úr, akit Kenneth barátságosan üdvözölt. Az ezt követő félórában egy egész élettörténetet hallgathattunk meg -sajnos számunkra követhetetlenül előadva. Eközben viszont Dániel is csatlakozott hozzánk, aki -mint kiderült- a helyi rádiós srác. Még aznap este megittunk egy-egy sört, kikisért Horgos határába ésmegegyeztünk, hogy másnap még találkozunk a szomszéd városkában, Magyarkanizsán, ahol dolgozott.

 

 

   Csak pár méterrel tévesztettük el a megfelelő sátorhelyet. Ugyan egy nagydiófa alatt ébredtünk, de árnyéka pont a sátor mellé esett a reggeli napsütésben. Azaz izzadva ébredtünk. Jobb hiján tökmagot majszoltunk reggelire -Kenneth héjastul, én pucolva, nyomot hagyva magam után a fűben. Pár perc várakozás után Robi bevitt minket Kanizsára. Útbaigazitott a Tisza felé és egy boltnál kirakva, oda berohanva még 2 sörrel is jelezte, hogy tetszik neki a Kepesita-féle terv.

   Kenyér, kolbász és kefir az árnyékban. Kedves és csinos lány volt a pénztárnál, úgyhogy délutánra jégkrémet terveztünk be. Meglepően meleg volt a Tisza vize, mégis a lassan odaszállingózó emberek legtöbbje a közeli medencét választotta. Kenneth elvert sakkban, de a vereségemet (és remélem Kenneth nyereségét is) Dániel megjelenése hamar elfeledtette.



   Megmutatta a várost, a hatalmas parkot és persze ki „kellett” próbálnunk a helyi cevabci-t a piac melletti kis vendéglőben. A hatalmas, családi adagnyi húst tisztességgel megettük. Új barátunk két falat között telefonon szervezkedett, hogy elkisérhessük gitáros haverja és bandája próbájára egy közeli falu kocsmájában.

   Krisztián megjárta Angliát, Kanadát, de visszatért, hogy itthon zenélhessen. Mint elmondta, 15-16 órát dolgozott külföldön minimál bérért -elege lett. Itt kevesebbet keres, de kevesebbet is dolgozik és meg tud élni a pénzből.



 

 

   Péntek reggel megint memártóztunk a Tiszában, majd a stégen ücsörögve eszünkbe jutott, hogy csónakon kéne lemenni Zentáig, vagy akár egészen Belgrádig. El is indultam kérdezősködni, hogyan s miként lehetne ezt megoldani. Mint kiderült, nem kell engedély motor nélküli csónakhoz, de egy kistrapált darab is 100 euróba kerül. A két halász igen zárkózott volt (nem csoda) és nem biztattak, hogy mégha megy is arra esetleg egy faszállitó hajó, akkor sem valószinű,hogy a kapitány megbizna két idegenben és felengedné a hajójára. A fatelepen kiderült, hogy fás fuvar ugyan csak egy hét múlvalesz, de szinte naponta járnak fel sóderszállitó hajók. Kirakják a rakomány egy részét, mert csak bizonyos mennyiséget vihetnek át a határon. Két gyors forduló, majd mennek vissza Belgrádba. Megegyeztünk, hogy ma még itt maradunk Kanizsán, keresünk internetet a városban, holnap pedig megpróbálunk feljutni egy sóderszállitóra. Dániel megszerezte nekünk a helyi Idősek Otthona cimét, ahol önkéntes munkát akartunk szerezni.

  Irány a kis közért, másfél kiló kenyér, májkrém, őszilé -mind befaltuk az árnyékban ücsörögve. Wifi-s helyet nem találtunk, beültünk hát egy internetkávézóba -pontosabban az internetkávézóba. Míg Kenneth a millió kábel között próbált meg eligazodni, hogy feltölthessük a kameráinkat, illetve néhány belgrádi kanapészörfösnek irt (www.couchsurfing.com) e-mailt, én felkerestem az Idősek Otthona vezetőjét. Kedvesen, a konzervativ törvényekre hivatkozva elutasitotta felajánlott szolgálatainkat, s azt javasolta, hogy menjünk inkább az Exitre zenét hallgatni.

    Visszatérve a kávézóba irás helyett (amivel igencsak le voltam maradva) szóba elegyedtem két másik vendéggel. Karesz karikaturista, Zoli pedig állatorvos -épp fröccsözgettek. Meghivtak minket egy lovas találkozóra másnap. S mivel lovaskocsin tesszük majd meg mind a 40 km-t, ráadásul hajnali fél 4-kor indulunk, ezért úgy gondolták, az lesz a legjobb, ha mi Kareszéknál alszunk (Ki gondolt már ekkor a sóderszállitókra?!). Meghivtuk őket egy-egy fröccsre, miközben hol egymást szivatták, hol pedig Zoli mesélt stoppos múltjáról.

...mikor Londonban felszöktek egy hajóra és luxus osztályon étkezve utaztak Amsterdamig, ahol viszont elkapták őket kiszállásnál. Először vissza akarták őket vinni Angliába és lecsukni félévre. Átkutatták mindenüket, s mint kiderült, össz vagyonuk 300 márka volt. A kapitány végül azt mondta: „200”. Elengedték őket, s még 100 márkát is hagytak náluk. Vagy egy órát beszélgettünk velük nagyokat nevetve, majd elbúcsúztak. Karesz este 8-ra várt minket a házába.


 

 

    Békések itt az emberek. Dániel elmondta, hogy nincsenek itt igazán ellentétek magyarok és szerbek között. A legkisebb összezördülést is -légyen az egy pohár ital miatt- a politikusok fújják fel ésállitják be két nemzet együttélési problémájának, így biztositva anyagi támogatottságukat a magyarországi pártoktól. Ez viszont visszahathat az emberek gondolkodására és hosszútávon neheziti a békés együttélést.

   Nem gazdagok itt az emberek, de jut kenyérre, fröccsre, benzinre a Zastavába. A kenyér pedig puha belül, ropogós kívül, a fröccs hűsit, a Zastavába pedig az egész család befér.

 

 


Categories: Magyarul, Magyarország, by Peter

Post a Comment

Oops!

Oops, you forgot something.

Oops!

The words you entered did not match the given text. Please try again.

You must be a member to comment on this page. Sign In or Register

2 Comments

Reply Juli
3:03 PM on July 12, 2009 
Szia!
Láttalak a tévében titeket! :) Az utatok nem indult valami simán és nagyon remélem, nem kaptok napszúrást! Nagyon bízom benne, az a sok négylevelű lóhere szerencsét hozz nektek!
Puszi! P.Juli

U.I Apa is üdvüzől!
Reply mfbro
4:33 AM on July 13, 2009 
NAGYON ORULOK H. OSZEFUTOTUNK!!
dumaltam rolatok a radioban......:)
de nem igazan reagaltak:(

yo oszeraktatok...............

have a nice trip see ya m.f-rs:)